Miközben Kinga krumplit pucolt nagy erőkkel, és felvágtam három nagy fej hagymát, olívaolajban elkezdtem pirítani és hozzányomtam három gerezd fokhagymát na meg némi csilit. Mikor már nem csak megpárolódott, hanem kicsit meg is pirult a cucc, akkor hozzádöntöttem egy üveg sűrített paradicsomot. (Közben feltettem melegedni másfél liter olajat, benne négy nagy gerezd fokhagymával.) Belevágtam a paradicsomba fél üveg olívabogyót, rengeteg fagyasztott bazsalikomot, oregánót, provanszit. Sóztam, borsoztam
Közben szerb, majd magyar népzenét hallgattunk szépen (Teofilovice testvérek, Kallós Zoltán, Fonó együttes)
Az olaj felforrósodott, a fokhagymák megsültek benne, azokat is belenyomtam a paradicsomba, az olajba pedig beledöntöttem a másfél kiló felkarikázott krumplit, (miközben Kinga már javában padlizsánt dolgozott felfelé).
Ittam kávét, másodszorra is. De a krumplik elvoltak egy darabig, és közben a padlizsánt felszeleteltük, besóztuk, és mikor a krumplik végre aranylók lettek, letörölgetve a megizzadt szeleteket, kisütöttük azokat is.
Főztem fél kiló tésztát (újféle, mint kiderült: igencsak gagyit) és a padlizsánnal, a krumplival egyetemben, sőt rengeteg paradicsommal, a paradicsomszósszal, sajttal, juhtúróval lerétegeztem. Belül pedig a bort rétegeztük diópálinkával.
Eddig kábé két óra volt a folyamat, és még fél órát sütöttük. Osztán megettük. Az utolsó morzsáig. Kissé majd kipukkadtunk.
