gulászuppö

Február óta csücsül a mélyhűtőben egy marhalábszár darab... És ímé elérkezett az idő, mikor belőle kaja leend. Azt hittem, több a hús, de így, hogy csak olyan másfél kiló volt (legfeljebb kettő) megelégedtem hét hagyma megpárolásával (persze szalonnazsíron). A hagymák közül négy szépséges hófehér színű volt olyan zsenge volt (lehet, hogy ovis vagyok, de én még nem is láttam ilyet) Nem is kellett volna vizet alálöttyintenem, olyan szépen párolódott a saját levében is, csak ez ugye már kicsit későn derült ki.

Miközben a hagyma párolódott, puceráltam a husit, és miközben puceráltam a husit, eszembe jutott, hogy paprikát is akartam bele tenni, szóval a húspucerálást felfüggesztve beleaprítottam 3 zöldpaprikát a párolódó hagymákok közibe. Mire a trancsírozást befejeztem a paprika utol is érte a hagymát, beledobtam a húst, hadd szóljon...

Adtam neki sót, borsot, csípőspaprikát, köményt, két babérlevelet...
...Hát eresztett levet bőven, de aztán lepirult, akkor kicsit fölengedtem, akkor megint lepirult. Közben hámoztam répákat (asszem 5 nagy sárga 4 kicsi fehér), meg rájöttem, hogy nekem muszáj bele valami tésztaszerűség. Sok. Így begyúrtam három tojásból meg kábé harmad kiló lisztből csipetketésztát. Szép kemény lett.

Közben eltelt két óra. Akkor megpaprikáztam módjával, de alaposan, és felengedtem vízzel. Beledobáltam a répákat, majd gyors krumplipucolás következett, meg vagdosás, és a répáknak negyed óra egérutat adva megindultak a levesbe a krumplik is, mind a négy.

Amikor minden puha volt (ja! a répák nyertek, de nem sokkal) és a kóstolgatás közben kiderült sóhiányt pótolgattam, akkor indultak volna a csipetkék. Igenám, de úgy terveztem, hogy a krumplinyomón fogom átpréselni, így nem csipegettem le, viszont a krumplinyomót meg nem találtam, viszontellenben igenerős késésben voltam. Na most mi lesz? Végül nagykapkodásban lereszeltem a tésztát... najó nem lereszeltem, hanem inkább átgyötörtem egy nagylyukú reszelőn. A csuklómon is lett egy nagy lyuk, a gulyásleves, meg nyomokban embert tartalmazhat. ...Sebaj. Elrohantam.

Megjöttem ám másnap és megkóstoltam. A publikum egy része túl erősnek találta, de értelmes mennyiségűre hígítva ez a probléma megszűnt, sőt én pölö még tettem hozzá erőset pluszba is. Kicsit talán sótlan is volt, de ezen ugye egy leves esetében könnyű segíteni.

Azér szerintem jó lett.

tök jó - bizony

Vége a munkaszolgálatnak! Kitört a szünet, azaz a szakmai gyakorlat pontosabban, ezért nem érek rá délelőttönként főzőcskézni. De ma még szabad vagyok. És Piroska születésnapja. Hát jó kis születésnapi ebédet csináltam, olcsó, és egyszerű, de neki tetszett, és végülis ez a lényeg.
Vettem négy darab cuki kis zsenge tököt és felkockáztam. A pünkösdhétfőutáni kifosztottságban leledző piacon éppen annyi darált húst fogtam magamnak, amennyire szükségem volt: bő 70dkg. Egy jó adag széjjelpárolt hagymán megpirítottam, pároltam a husitörmeléket, és végül hozzáhajítottam a rengeteg tökkockát.

Addig pároltam, amíg még éppen egyben maradtak a tökdarabok, sóztam, borsoztam és igen bátran majoránnáztam (ez az egyik lényeg). (Lehet, paprikásan is csinálni, meg persze kaprosan is, úgy jobban illetve még jobban hasonlít a tökfőzelékre.)

Végül 4deci tejfölös habarást küldtem bele. Iszonyú gusztustalan takony lett az egészből. De fincsi lett. Akinek nincs baja a tökkel az nem tud betelni vele. Nagykanállal lehet falni, mint az életet.

két népszerűtlen cuccból

Ma, azaz dehogy ma, még tegnap, hogy ma mással foglalkozhassak, úgy döntöttem, hogy két általam igen kedvelt, de nem túl közkedvelt hozzávalóból gyártok tésztáravalót.
Fogtam egy nagy rakás hagymát, és a szokásos módon, kis víz, borocska aláöntögetésével megpároltam. Ráküldtem 60dkg a változatosság kedvéért, nem apróra vágott, hanem felkockázott gombát. Amikor lepirult, az apróra vágott 70dkg csirkemáj következett. (Amit két hentestől vettem, mert az először megjelölt mennyiséget kevésnek ítéltem, de cikinek éreztem visszamenni, hogy bocs kérek még. Gáz mi?)
Közben mentek bele a zöldfűszerek, és végül az egész üveg bort felhasználtam (persze a nagy része nem a lábosban kötött ki.)
Paradicsom (sűrített - még) kis főzés, só, bors, bors még, színes is. Friss bazsalikom bele. És kész is. Tessék tésztát főzni, rálapátolni, sajtot reszelni rá.

Valakinek a gomba nem tetszett, valakinek a máj, nekem meg az, hogy szerintem kicsit híg volt az állaga, meg az íze is... De azért volt akinek tetszett... De Ő elfogult, úgyhogy az nem számít.

a beígért képek

A múltkor azt mondtam, hogy ha golyó alakú lesz a dödölle, akkor kaptok fotót. Hát tessék. Most is ugyanúgy csináltam mint a múltkor, semmi extra még a piálás vagy a zenehallgatás tekintetében sem. Egyszerűen csak annyi a különbség, hogy most sikerült. Meg lehet skodálni.

amerikai konyha

Kaptam Amerikából fűszerkeverékeket, és követelték, hogy szerepeljen a blogon. Hát íme. Ideírtam.

...Najó kaját is csináltam belőle. Az apró szeletekre kidolgozott, kiklopfolt és három felé szétrakott pipicicket megsóztam, fűszereztem az Arizona Dreaming, a 4/S (Special Seasoned Sea Salt) illetve a Mural of Flavour fantázianevekre hallgató csodakeverékekkel. Először egyesével raktam a deszkára, aztán rendkívüli éleselméjűségemmel rájöttem, hogy egyszerre ráfér majdnem a fele, és egyszerre is meg lehet ám fűszerezni őket. Király vagyok mi?

Közben bedobtam egy igen illatos kajszi és egy jonatán pálinkát. Hallgattam egy kis Zoránt is. Ez van.

A húsokat meglocsoltam olívaolajjal és száraz szamorodnival, majd hagytam két órát pácolódni. Ezután jött a grillezés. A kontaktgrill egy igen praktikus dolog. Villámgyorsan kész lettem az egyáltalán nem kis mennyiségű hússal, és elmosni is egyszerű volt.

Készítettem mártásokat, négy félét:

Az első egy sűrűbb majonéz volt, de olívaolajból készítve, borsikafűvel és egy kevés fokhagymával.

A második mézes mustár volt, kevés tejföllel lágyítva, ide is jött fokhagyma, továbbá oregánó, bors, azt jóság van.

A harmadik volt a csípősségi adalék: erős pista, csípős kecsap, joghurt, tejföl, só, bors, bors még, fokhagyma.

A negyedik joghurtmártás sok fokhagymával, sóval, borssal, kaukkfűvel, bazsalikommal.

Karikáztam paradicsomot, uborkát, vágtam jégsalátát, lilahagymát sózva-citromozva.

Mindezt tortillára halmoztuk, összehajtogattuk ahogy tudtuk,aztán tömtük befelé kézzel -lábbal (itt kimarad két kompromittáló fotó a Bálintról), sőt néha késsel és villával is.

Hát ez nem volt nagyon rossz.

pestszentlőrinci ihelés

A napokban az alábbiakkal (legalábbis fő vonásaiban) azonos ételt fogyasztottam, és úgy döntöttem ezt nekem is muszáj kipróbálni.

Először is egy nagy adag darált húst jó adag szalonnazsíron indítva pörköltszerűen elkészítettem, sok hagymával, kevés paprikával, borral, meg ami kell.

Egy serpenyőben a téglalapokra vágott karalábét félpuhára pároltam borssal, majoránnával, oregánóval.

Kelkáposztaleveleket főztem köményes vízben.

Közben szólt a zene, fogyott abor meg apálinka... Mégsem történt semmi galiba.

Tejfölt reszelt sajttal elkevertem, és főztem fodroskockát.

Majd mindezeket a nagy sütőtálba elkezdtem rétegezni. Husi, tészta, karalábé, tejföl, husi, tészta... Elvoltam egy darabig, s amikor már kipúposodott a tálból a cucc, akkor elfogytak az alkotók. A tetejére még dobtam pár szalonnaszeletet. Megsütöttük.

Kicsit túl zsíros lett, de nem volt vészes. Elégnek bizonyosan elég volt, maradt belőle a másnapi dolgos délelőttre. Köszönet az ötletért!