hamburgi amerikáner... vagy mi a szösz

Na ezt körülbelül azóta tervezem, amióta megvan az új sütőnk... Hát az nem tegnap óta van... Csak mostanában ritkán mászom el a konyháig, aztán akkor sem költözöm be.

Először tejbe elesztőt kezdtem morzsolni, aztán eszembe jutott milyen okos is vagyok, hogy az élesztővel együtt akarom megmelegíteni a tejet, ráadásul mikróban... Be is tettem a mikróba. ...Pár élesztősejt visítva pukkant szét, azok helyett morzsoltam még, kevertem bele lisztet jócskán, aztán félretettem...

Mire összedöntöttem egy nagy tálba bő fél kiló lisztet, két tojássárgáját, meg az olvasztott vajat, addigra már majdnem ki is folyt a kovász, gyorsan hozzá is döntöttem a zegészhez...

Öntöttem hozzá vizet, aztán lisztet, aztán megint vizet, erre kellett megint lisztet (amit már csak azért sem bántam, mert így kicsit veszített a kalácstészta jellegéből a cucc, szándékaim szerint pont...) és elkezdtem dagasztani fakanállal... Nagyjából két ütés után reájöttem, hogy ehhez előbb reggelizni kell, mert nincsen bennem kakaó.

Megreggeliztem hát és folytattam, habosra dagasztottam...

Közben Sebő szólt. Pia meg ugye no.

Összeliszteztem, megforgattam a tálban, letakartam.

Ja hát igen... Fénykép nem készült, mert egyik gép sem volt itthon. Ez van.

Elkezdtem a húspogácsát... Ez úgy indult, hogy szitkozódva kivettem a mélyhűtőből a darált húst (marha, hígításnak, meg sertés...) és először meleg vízzel, majd mikróbatétel és trancsírozás gyors egymásutánjának váltogatásával sikerült fagypont fölé varázsolnom. Akkor beleütöttem egy tojást, tettem bele a nemrégen emlegetett amerikai fűszerkeverékből, pestot, kis bort is öntöttem hozzá, só, frissen őrölt bors, ...de közben a tészta már minimum kétszeresére dagadt, úgyhogy gyorsan félre is tettem...

A tésztából kiszaggattam egy jó nagy bögrével a zsemléket, és a tepsiben tovább akartam keleszteni... De valahogy nem jött be a dolog, mert innentől fogva meg sem moccantak szinte, csak szépen elkezdtek elterülni... Bosszús voltam kicsit, de gyorsan bevágtam a sütőbe mindkét tepsit, és cserélgetve felső és alsó helyzetüket... Végül nem lett olyan gáz, hogy kicsit lapos lett, mert így legalább megtömve is befért a szájunkba.

Közben ment a husisütés kontaktgrillen, hol a tenyeremben, hol a teflonon nyomtam szét a golyókat, ki is sültek szépen, komplikáció nélkül.

Készítettem ám önteteket is, egy fokhagymás, joghurtos zöldfűszerest, aztán mustáros, mézest, meg pestos majonézest...

A zöldség aprítását kiadtam alvállalkozásba. Én meg leléptem közben.

Hazatérve husi sajtal megpakolva, a zsömle mellett be a mikróba, zöldségezés, öntetezés... Aztán hammmmm!

2,5 óra alatt zavarbaejtően zabálnivalót hoztam létre, be is nyomtuk mind!

így diétáztatok én

Mintha kicsit régen született volna az előző bejegyzésem… No, ez nem azért van így, mert lusta vagyok veletek megosztani remekbeszabott étkeimet és megbotránkoztató gasztrotechnológiámat, hanem mert azóta nem készítetem teljes családi menüt…

Volt egy két vacsorakészítés magamnak, ilyen-olyan melegszendvics, rántotta, spagetti carbonare… Nem nagy szám… Néhány ebédfelturbózás, a szám ízére igazítva valaki más próbálkozásait… Meg még egy folytatásos fánksütési eposz is volt… De aztán slussz…

Nade most! Most aztán ki kellett tennem magamért! …Induljunk a kályhától. Tájfutó karácsonyra idén harmadszorra „készítettem” tájfutó uzsonna bérletet, amellyel a versenyre csomagolandó elemózsiák elkészítésének kötelességét lehet rám átruházni… Az eddigi két évben a szerencsés nyertesek nem éltek a lehetőséggel… István viszont idén óriási mázlival (bunda!) kihúzta a számomat…

Most volt a versenyidőszak első versenye: Boróka Kupa. István pedig szétválasztó diétát csinál éppen… Így hát ennyit a szendvicsekről… Jól feladta a leckét…

Az alapelvek tehát: két darab reggeli: gyümölcs, két ebéd: egy fehérje, egy keményítő…

Azzal kezdtem, amiből otthoni vacsora is lett… 7 fej hagyma kezdésnek nem is rossz… (Szerencsére ez a könnyen hámozható félefajta volt) 7gerezd fokhagymát is küldjünk hozzá… Nameg csili… Párolódhat rogyásig…

Szólt valami zene, de a tudatmódosító italok fogyasztásától most tartózkodtam…

Közben felvágtam fokhagymát még… A jó kis házi füstölt sonka zsírját levágtam, kiizzasztottam, és így a zsírján megpiríthattam a kevés sonkát, barna csiperkét, fokhagymát… Megfűszereztem alaposan kakukkfűvel főleg, meg még egyéb más zöld dolgokkal…

Közben a hagyma is megpárolódott… Vörösbab konzerveket nyitogattam hát szorgosan… Kukoricát is tettem bele… Éééés… István mondta, hogy a legrosszabb neki ebben a diétában most az ízhiány, meg hogy mustárral eszi a banánt is… Hát nem sajnáltam a fűszereket! Ment bele minden: paprika, oregano, kakukkfű, bazsalikom, provanszi, azok az amerikai fűszerkeverékek, amiből a tortillás csirkepácok készültek korábban, szójaszósz, száraz szamorodni, nameg só, bors bőséggel… A sűrített paradicsomot sem sajnáltam, talán kicsit túlzásba is vivődött a dolog… Ezt összerottyantottam, aztán sajnos mennem kellett…

Éééés visszatértem! Ekkor már iszonyú éhes voltam, de jóllakottan nem lelem kedvem a főzésben, úgyhogy fakír üzemmódban folytattam. A gombás sonkás izét összekevertem juhtúróval, meg kevés sajtkrémmel… Aztán barlangokat vágtam a csirkemellekbe, és beleoktojáltam a kenőcsöt. Guszta… Bédobtam a sütőbe. Illett volna rá egy kis szalonna, de hát az tiltott gyümölcs a diétában… Így hát maradt a kiszáradás ellen a vízzel öntözgetés. …Nameg, hogy nagyra nőjön!

Sülnek már a csibék! Vagdossunk hát zöldséget, gyümölcsöt! Először is két fej lilahagymát aprítottam miszlikbe, és locsoltam le citromlével (facsarás izomból!) továbbá sóval hintettem fel…

Aztán néhány kocka almát, körtét, mandarint, meggybefőttből néhány szemet összefőztem fahéjjal, mézeskalács fűszerkeverékkel, s amikor kicsit kihűlt hozzádaraboltam a gyümölcsök többi részét, meg még grépfrújtot is…

A lilahagyma közben leizzadt, úgyhogy már nyiszáltam is a káposztát, reszeltem a répát… Összekeveredés köménnyel, olívaolajjal és kész!

A csirkemellek sülögettek, ráreszeltem hát némi parenyicát, és rápirítottam a tetejére. (Villanytűzhely! O-o-o-óóó, a felszín tűzforró!) Közben teát főztem Earl Grayből, fahájból, szerecsendióból, és mézeskalács fűszerkeverékből… Szűréskor olyan ügyesen kifeszítettem a kakiszűrőt (tudod, pelusba ilyet raktak régen…), hogy egyből a kezemre szánkázott a forró tea. (Bivalyerős lett amúgy…) Bele kis tej, kis méz… Aztán az meg a termoszba bele…

Dobozoltam mindent, a maradék csirketöltelékhez hozzáöntöttem a szaftot, és szendvicsekbe kentem… És egy öt órás munka végeredményeként előállt a Boróka Kupa menü István és jómagam részére…