így diétáztatok én

Mintha kicsit régen született volna az előző bejegyzésem… No, ez nem azért van így, mert lusta vagyok veletek megosztani remekbeszabott étkeimet és megbotránkoztató gasztrotechnológiámat, hanem mert azóta nem készítetem teljes családi menüt…

Volt egy két vacsorakészítés magamnak, ilyen-olyan melegszendvics, rántotta, spagetti carbonare… Nem nagy szám… Néhány ebédfelturbózás, a szám ízére igazítva valaki más próbálkozásait… Meg még egy folytatásos fánksütési eposz is volt… De aztán slussz…

Nade most! Most aztán ki kellett tennem magamért! …Induljunk a kályhától. Tájfutó karácsonyra idén harmadszorra „készítettem” tájfutó uzsonna bérletet, amellyel a versenyre csomagolandó elemózsiák elkészítésének kötelességét lehet rám átruházni… Az eddigi két évben a szerencsés nyertesek nem éltek a lehetőséggel… István viszont idén óriási mázlival (bunda!) kihúzta a számomat…

Most volt a versenyidőszak első versenye: Boróka Kupa. István pedig szétválasztó diétát csinál éppen… Így hát ennyit a szendvicsekről… Jól feladta a leckét…

Az alapelvek tehát: két darab reggeli: gyümölcs, két ebéd: egy fehérje, egy keményítő…

Azzal kezdtem, amiből otthoni vacsora is lett… 7 fej hagyma kezdésnek nem is rossz… (Szerencsére ez a könnyen hámozható félefajta volt) 7gerezd fokhagymát is küldjünk hozzá… Nameg csili… Párolódhat rogyásig…

Szólt valami zene, de a tudatmódosító italok fogyasztásától most tartózkodtam…

Közben felvágtam fokhagymát még… A jó kis házi füstölt sonka zsírját levágtam, kiizzasztottam, és így a zsírján megpiríthattam a kevés sonkát, barna csiperkét, fokhagymát… Megfűszereztem alaposan kakukkfűvel főleg, meg még egyéb más zöld dolgokkal…

Közben a hagyma is megpárolódott… Vörösbab konzerveket nyitogattam hát szorgosan… Kukoricát is tettem bele… Éééés… István mondta, hogy a legrosszabb neki ebben a diétában most az ízhiány, meg hogy mustárral eszi a banánt is… Hát nem sajnáltam a fűszereket! Ment bele minden: paprika, oregano, kakukkfű, bazsalikom, provanszi, azok az amerikai fűszerkeverékek, amiből a tortillás csirkepácok készültek korábban, szójaszósz, száraz szamorodni, nameg só, bors bőséggel… A sűrített paradicsomot sem sajnáltam, talán kicsit túlzásba is vivődött a dolog… Ezt összerottyantottam, aztán sajnos mennem kellett…

Éééés visszatértem! Ekkor már iszonyú éhes voltam, de jóllakottan nem lelem kedvem a főzésben, úgyhogy fakír üzemmódban folytattam. A gombás sonkás izét összekevertem juhtúróval, meg kevés sajtkrémmel… Aztán barlangokat vágtam a csirkemellekbe, és beleoktojáltam a kenőcsöt. Guszta… Bédobtam a sütőbe. Illett volna rá egy kis szalonna, de hát az tiltott gyümölcs a diétában… Így hát maradt a kiszáradás ellen a vízzel öntözgetés. …Nameg, hogy nagyra nőjön!

Sülnek már a csibék! Vagdossunk hát zöldséget, gyümölcsöt! Először is két fej lilahagymát aprítottam miszlikbe, és locsoltam le citromlével (facsarás izomból!) továbbá sóval hintettem fel…

Aztán néhány kocka almát, körtét, mandarint, meggybefőttből néhány szemet összefőztem fahéjjal, mézeskalács fűszerkeverékkel, s amikor kicsit kihűlt hozzádaraboltam a gyümölcsök többi részét, meg még grépfrújtot is…

A lilahagyma közben leizzadt, úgyhogy már nyiszáltam is a káposztát, reszeltem a répát… Összekeveredés köménnyel, olívaolajjal és kész!

A csirkemellek sülögettek, ráreszeltem hát némi parenyicát, és rápirítottam a tetejére. (Villanytűzhely! O-o-o-óóó, a felszín tűzforró!) Közben teát főztem Earl Grayből, fahájból, szerecsendióból, és mézeskalács fűszerkeverékből… Szűréskor olyan ügyesen kifeszítettem a kakiszűrőt (tudod, pelusba ilyet raktak régen…), hogy egyből a kezemre szánkázott a forró tea. (Bivalyerős lett amúgy…) Bele kis tej, kis méz… Aztán az meg a termoszba bele…

Dobozoltam mindent, a maradék csirketöltelékhez hozzáöntöttem a szaftot, és szendvicsekbe kentem… És egy öt órás munka végeredményeként előállt a Boróka Kupa menü István és jómagam részére…

gombás pörköltszerűség juhtúrós sztrapacskával

De miért darált húst vettek nekem? Na mindegy. Kingának készült, tök jó lett...



De hogy hogy is volt ez... Arra már a franc sem emlékszik... Nagyjából a Barnabás féle fullextrás alapértelmezés.

karácsonyi sütizés cseptör tú

Hősünk korábbi sikerein felbuzdlva újabb kalandokba bocsájtkozik, most már nem csak amolyan magányos farkasként, hanem világszép kedvesének ihelető társaságában... Na jó... Szóval...

Kinga hozott egy üveg meggyet. Én kettőt akartam, de hát néma gyereknek az anyja sem érti a szevát, szóval ennyi. De nem baj, szereztem a hiányzó helyére két emelet magasságból egy másikat... Mondjuk az barack volt, de végül is --- nagy sárga meggynek elmegy.

Miközben én a főzőrumot, meg a két üveg befőttet össze-, majd öszze-vissza, végül szanaszéjjel locsoltam, közben 3x annyi edényt koszolva, mint kéne, Kinga szétválasztott 18 tojást és a habverővel elkezdett a fehérjékben turkálni.

Mikor elvesztettem a hitemet - sajnos -, hogy a tojásokból valaha is hab lesz, átvettem a habverőszerepet. Azért nem géppel csináltuk, mert a kézi gép még egy éve elromlott (fanatikus blogolvasók (amilyen itten nincsen) emlékezhetnek rá) A robotgépbe meg három fordulóban sem fért volna bele.

Én már kicsitben vertem kézzel gyönyörű habokat, gondoltam: mit nekem a méret! Ennek az lett az eredménye, hogy az alján még mindíg folyós cuccot ütögettem, mikorben a felül úszó habot már csak összetörni tudtam.

Közben Kinga az utasításaimat (melyek két recept össze-vissza/sehogysem elolvasásán alapultak) szorgosan követte (ó balsors!) Összekeverte a cukrot a tojássárgájával, majd... a liszttel is! Gyönyörű édes galuskatésztát kaptunk, jó keményet! Képzelhetitek milyen könnyű volt összekeverni a habbal! Először a közepét törtük össze, aztán a szélét már úgy ahogy el tudtuk kutyulni ... Kinga szüntelen csitított, hogy ne aggódjak, tök jó lesz, és hogy nem is érti, miért vagyok ideges. (Rendes lány...) Én közben a bajszomat téptem!

A bajusztépés újabb zseniális ötletet szült végtelenül kreatív elmémben. Mivel a befőttel a rumot elvileg már két hete össze kellett volna önteni (a diffúzió megdöbbentően lassú folyamat) ezért úgy döntöttem, keveréssel gyorsítunk a helyzeten! Beraktam a ropotgépbe a tésztadagasztó fejet, és a leglassabb fokozaton elkezdtem keverni... A habtörés közben oda-odatekingetve szépen lassan kiderült, hogy még a fenti lájtos paraméterek mellett sem keverés kereketett a dologból. A meggyek csak félbe, harmadba szakadtak, a barackok pedig szépen lassan teljesen szétmállottak. ...Viszont a célt elértem: az utolsó rostig átitatódtak rummal!

A piskóta(?) közben sült... Szépen följött, talán egészen 3/4 milliméternyit! De csak az amelyik a tál tetején levő, könnyebb tésztából volt.

Ja igen... Csináltunk Aranka csokikrémet is... (Nyami.) ...Azt minden antitalentumunk ellenére sem sikerült elszúrni... (már eleve szar)

A piskótát csíkokra vágtam és 5:3 arányban szétosztva két tálba a csokival és a gyümölcsturmixfőzelékkulimásszal lerétegeztem... A nagyobb adag utazott Lőrincre, a kisebb adag állt egy napot a hűtőben...


És az eredmény pedig: átütő siker!

A gyümölcsök jók voltak szétfoszolva is, a piskóta meg tök jó volt, hogy kicsit keményebb volt, mert így nem ázott péppé és jóval gusztusosabb állaga lett a cuccnak.

Nyomtunk rá tejszínhabot (azt a gép verte föl) és megettük az összest. Mindenki örült!

...Kivéve Gábort (két emelettel följebb). A szétrancsírott barackbefőtt ugyanis - mint később kiderült - az ő féltve őrzött, privát tulajdona volt...

hát fúj

Csináltam karamellás-kakaós-fahájas tejbegrízt. Guszta mi?

főzemény helyett

Annak idején, tizenkevés évesen a konyhai ügyködéseimet (és is, talán mint sokan mások) a sütikkel kezdtem. Olyanfajtákat, hogy "robotgépbe bedobálom a cuccokat azt kész". Sorrend azért fontos. (De néha még az sem.)

Azóta nem nagyon vonz a a sütemény-készítés, gondolom elsősorban azért, mert a sütemény-fogyasztás sem vonz annyira. ...De most az ünnepek közeledtével ajándékozási kényszerek jöttek rám, és úgy döntöttem, újra kipróbálom magam. ...Gondoltam, baromi rutinos vagyok, úgyhogy két receptet rögtön összekevertem, abból is az egyiket, kevéssé, a másikat eléggé megmásítva használtam fel.

Egy kézi habverővel a tojást a vajjal összetrutymákoltam. (Nagy bátorság kellene ahhoz, hogy azt állítsam, habosra kevertem.) Ezután belefolyattam a robotgépbe, mellérámoltam mindenből negyed kilót (najó csak lisztből, cukorból, tejből) megaztán sütőpor, négy deka kakaó, kicsi fahéj... Aztán megnyomtam a gombot.
Kicsit sűrű lett, úgyhogy egy löttyintésnyi tejjel hígítottam.

Sütőpapíros tepsibe öntöttem, a tepsit meg bedobtam a... Csúcsszuper Fenomenális Kafakirály Zsírúj Sütőnkbeeeeee!!!! ...(lehiggadtam) ...és sütöttem amíg szépséges nem lett.

Miközben kihűlt, a negyedkilós mennyiségeket továbbra is tartva, összekevertem mascarponét sovány túróval. ...Hogy is volt öt sorral följebb? ...Kicsit sűrű lett, úgyhogy egy löttyintésnyi tejjel hígítottam. De ennek most annyira nem örültem, mert ezután jöttem rá, hogy narancslevet is akartam tenni bele. Mondjuk tettem is, és szerencsére nem folyt szét a cucc. Ment bele még fahéj is.

A sütit leszéleztem jó asztalos módjára, majd hatba, a hatodokat pedig merőleges irányban félbe vágtam. A krémet zselatinporral habosra kevertem, és számos sütifelületre, de biztos nem az összesre rákentem.
Kakaót rá hintve!

A szépségén meglátszik a cukrász gyakorlatom. Az íze viszont az alapján a morzsányi alapján amit megkóstoltam jó, különösen, hogy én nem éreztem rajta kókuszízt, amit nem szeretek. A célszemély viszont, aki meg szereti a kókuszt, érzett rajta. ...Így mindenki jól járt.

egy nagy nudli

Azt gondoltam lefotózom a zacskót, aztán no comment. Ennyi vagyok. Esetleg odaírom, hogy mi pucéran (prézli nélkül) szoktuk enni, sajttal, tejföllel...

Na ezt már reggel elszúrtam, amikor a bótban megláttam és megszerettem a hűtőpultban megpillantott juhtúrót! Rám kacsintott és annyit mondott: "Én is a nudlira akarok kerülni!"

Az ebédnél pedig... Végleg elszúrtam az unalmas, gáz, semmiextra mirelitkaja imidzset. Ráraktam ugyanis a tegnapról maradt nagy kanálnyi toszkán aprópecsenyét... Így lett sajtos-tejfölös nudli helyett sajtos, tejfölös, juhtúrós, paracsicsomos, zöldfűszeres, fokhagymás, fehérboros, sertéshúsos, pulykahúsos, csirkehúsos nudli...

Először úgy gondoltam, hogy a maradék, nyúlfarknyi aprópecsenyét meghagyom a legális módon fogyasztóknak (pirítóssal), deaztán annyira ízlett, hogy nem tudtam ellenállni. Mind megettem.

...Még jó, hogy a tesóim nem igazán olvassák ezt a blogot. Így őszintén tudnak majd örülni a sajtos-tejfölös helyett a mai izgalmas sajtos-tejfölös-juhtúrós nudlinak.

szendóremek

Ötleteljünk, három és...

...Miközben az élesztőgomba-sejtek némi cukorra és lisztre a nedvesség útjain, a hozzákutyult levegőbuborékokból nagyokat szippantva vadul osztódni és CO2-t termelni kezdtek, a libazsír szétolvadt a serpenyőben...
Rádobáltam némi füstölt csemegeszalonnát. Legnagyobb meglepetésemre a hűtőben találtam némi erősen füstölt sonkát (vagy tarját?). Eléggé gyanús eredetű volt... A zöldesfekete részeket levágtam róla, és vékonyra vágva alaposan átsütöttem a zsírban. Miközben sült alaposan átfele, már daraboltam is a gombát, és ment is rája izibe.

Közben az előtészta már összegedvázta az edény tetejére terített konyharuhát, úgyhogy átküldtem izmozni a liszkupacba (nem kukacba, kupacba!).

A gombák a sós húsáruktól gyorsan megizzadtak, kaptak fokhagymát - sokat (és a tészta is!) -, provanszit, majd kis hezitálás után - egy korábbi emlékfoszlányban bízva -, curryt bátran. ...Végül sót, borsot - fehéret ám!
(Akinek sok a gondolatjel, annak üzenném: ...sajnálom, hogy neki nem megy, de én ennyit gondolkodom. Na.)

A lisztkupacban jól felhabzott már a kovász, ment bele só, olívaolaj vagy négy kanállal, víz, osztán gyúrás! Először kábé fánkállagú volt, de így volt alkalmam sokat gyömöszölni, keleszteni, és még akkor is egész lágy volt, a sok hozzádolgozott liszt ellenére. Gyönyörű lett!

Közben a gomba lepirult, kapott hát egy nagy rakás tejfölt meg tejszínt. A zöldfűszerek és a curry ügyes kombinációjából olyan szín keveredett, a cuccot eladhattam volna valami tré rajzfilmbe UFOkajának. Kis főzés után végül behabartam krémsűrűségűre.

Tojás is főtt. A tésztából meg öt nagy zsömlét formáztam a kis sütőtálainkba. Betettem a sütőbe megdöfködve, és az otthoniak gondjára bíztam.

Hazaérve vízszintes metszeteket készítettem (zsömlénként 3at). Rá a gombáskenőcs, rá a felszeletelt főtt tojás, megsóztam ahol eszembe jutott. Sajtreszelvény a tetejére, és be a sütőbe!

Issssszonyú jó lett!