hamburgi amerikáner... vagy mi a szösz

Na ezt körülbelül azóta tervezem, amióta megvan az új sütőnk... Hát az nem tegnap óta van... Csak mostanában ritkán mászom el a konyháig, aztán akkor sem költözöm be.

Először tejbe elesztőt kezdtem morzsolni, aztán eszembe jutott milyen okos is vagyok, hogy az élesztővel együtt akarom megmelegíteni a tejet, ráadásul mikróban... Be is tettem a mikróba. ...Pár élesztősejt visítva pukkant szét, azok helyett morzsoltam még, kevertem bele lisztet jócskán, aztán félretettem...

Mire összedöntöttem egy nagy tálba bő fél kiló lisztet, két tojássárgáját, meg az olvasztott vajat, addigra már majdnem ki is folyt a kovász, gyorsan hozzá is döntöttem a zegészhez...

Öntöttem hozzá vizet, aztán lisztet, aztán megint vizet, erre kellett megint lisztet (amit már csak azért sem bántam, mert így kicsit veszített a kalácstészta jellegéből a cucc, szándékaim szerint pont...) és elkezdtem dagasztani fakanállal... Nagyjából két ütés után reájöttem, hogy ehhez előbb reggelizni kell, mert nincsen bennem kakaó.

Megreggeliztem hát és folytattam, habosra dagasztottam...

Közben Sebő szólt. Pia meg ugye no.

Összeliszteztem, megforgattam a tálban, letakartam.

Ja hát igen... Fénykép nem készült, mert egyik gép sem volt itthon. Ez van.

Elkezdtem a húspogácsát... Ez úgy indult, hogy szitkozódva kivettem a mélyhűtőből a darált húst (marha, hígításnak, meg sertés...) és először meleg vízzel, majd mikróbatétel és trancsírozás gyors egymásutánjának váltogatásával sikerült fagypont fölé varázsolnom. Akkor beleütöttem egy tojást, tettem bele a nemrégen emlegetett amerikai fűszerkeverékből, pestot, kis bort is öntöttem hozzá, só, frissen őrölt bors, ...de közben a tészta már minimum kétszeresére dagadt, úgyhogy gyorsan félre is tettem...

A tésztából kiszaggattam egy jó nagy bögrével a zsemléket, és a tepsiben tovább akartam keleszteni... De valahogy nem jött be a dolog, mert innentől fogva meg sem moccantak szinte, csak szépen elkezdtek elterülni... Bosszús voltam kicsit, de gyorsan bevágtam a sütőbe mindkét tepsit, és cserélgetve felső és alsó helyzetüket... Végül nem lett olyan gáz, hogy kicsit lapos lett, mert így legalább megtömve is befért a szájunkba.

Közben ment a husisütés kontaktgrillen, hol a tenyeremben, hol a teflonon nyomtam szét a golyókat, ki is sültek szépen, komplikáció nélkül.

Készítettem ám önteteket is, egy fokhagymás, joghurtos zöldfűszerest, aztán mustáros, mézest, meg pestos majonézest...

A zöldség aprítását kiadtam alvállalkozásba. Én meg leléptem közben.

Hazatérve husi sajtal megpakolva, a zsömle mellett be a mikróba, zöldségezés, öntetezés... Aztán hammmmm!

2,5 óra alatt zavarbaejtően zabálnivalót hoztam létre, be is nyomtuk mind!

így diétáztatok én

Mintha kicsit régen született volna az előző bejegyzésem… No, ez nem azért van így, mert lusta vagyok veletek megosztani remekbeszabott étkeimet és megbotránkoztató gasztrotechnológiámat, hanem mert azóta nem készítetem teljes családi menüt…

Volt egy két vacsorakészítés magamnak, ilyen-olyan melegszendvics, rántotta, spagetti carbonare… Nem nagy szám… Néhány ebédfelturbózás, a szám ízére igazítva valaki más próbálkozásait… Meg még egy folytatásos fánksütési eposz is volt… De aztán slussz…

Nade most! Most aztán ki kellett tennem magamért! …Induljunk a kályhától. Tájfutó karácsonyra idén harmadszorra „készítettem” tájfutó uzsonna bérletet, amellyel a versenyre csomagolandó elemózsiák elkészítésének kötelességét lehet rám átruházni… Az eddigi két évben a szerencsés nyertesek nem éltek a lehetőséggel… István viszont idén óriási mázlival (bunda!) kihúzta a számomat…

Most volt a versenyidőszak első versenye: Boróka Kupa. István pedig szétválasztó diétát csinál éppen… Így hát ennyit a szendvicsekről… Jól feladta a leckét…

Az alapelvek tehát: két darab reggeli: gyümölcs, két ebéd: egy fehérje, egy keményítő…

Azzal kezdtem, amiből otthoni vacsora is lett… 7 fej hagyma kezdésnek nem is rossz… (Szerencsére ez a könnyen hámozható félefajta volt) 7gerezd fokhagymát is küldjünk hozzá… Nameg csili… Párolódhat rogyásig…

Szólt valami zene, de a tudatmódosító italok fogyasztásától most tartózkodtam…

Közben felvágtam fokhagymát még… A jó kis házi füstölt sonka zsírját levágtam, kiizzasztottam, és így a zsírján megpiríthattam a kevés sonkát, barna csiperkét, fokhagymát… Megfűszereztem alaposan kakukkfűvel főleg, meg még egyéb más zöld dolgokkal…

Közben a hagyma is megpárolódott… Vörösbab konzerveket nyitogattam hát szorgosan… Kukoricát is tettem bele… Éééés… István mondta, hogy a legrosszabb neki ebben a diétában most az ízhiány, meg hogy mustárral eszi a banánt is… Hát nem sajnáltam a fűszereket! Ment bele minden: paprika, oregano, kakukkfű, bazsalikom, provanszi, azok az amerikai fűszerkeverékek, amiből a tortillás csirkepácok készültek korábban, szójaszósz, száraz szamorodni, nameg só, bors bőséggel… A sűrített paradicsomot sem sajnáltam, talán kicsit túlzásba is vivődött a dolog… Ezt összerottyantottam, aztán sajnos mennem kellett…

Éééés visszatértem! Ekkor már iszonyú éhes voltam, de jóllakottan nem lelem kedvem a főzésben, úgyhogy fakír üzemmódban folytattam. A gombás sonkás izét összekevertem juhtúróval, meg kevés sajtkrémmel… Aztán barlangokat vágtam a csirkemellekbe, és beleoktojáltam a kenőcsöt. Guszta… Bédobtam a sütőbe. Illett volna rá egy kis szalonna, de hát az tiltott gyümölcs a diétában… Így hát maradt a kiszáradás ellen a vízzel öntözgetés. …Nameg, hogy nagyra nőjön!

Sülnek már a csibék! Vagdossunk hát zöldséget, gyümölcsöt! Először is két fej lilahagymát aprítottam miszlikbe, és locsoltam le citromlével (facsarás izomból!) továbbá sóval hintettem fel…

Aztán néhány kocka almát, körtét, mandarint, meggybefőttből néhány szemet összefőztem fahéjjal, mézeskalács fűszerkeverékkel, s amikor kicsit kihűlt hozzádaraboltam a gyümölcsök többi részét, meg még grépfrújtot is…

A lilahagyma közben leizzadt, úgyhogy már nyiszáltam is a káposztát, reszeltem a répát… Összekeveredés köménnyel, olívaolajjal és kész!

A csirkemellek sülögettek, ráreszeltem hát némi parenyicát, és rápirítottam a tetejére. (Villanytűzhely! O-o-o-óóó, a felszín tűzforró!) Közben teát főztem Earl Grayből, fahájból, szerecsendióból, és mézeskalács fűszerkeverékből… Szűréskor olyan ügyesen kifeszítettem a kakiszűrőt (tudod, pelusba ilyet raktak régen…), hogy egyből a kezemre szánkázott a forró tea. (Bivalyerős lett amúgy…) Bele kis tej, kis méz… Aztán az meg a termoszba bele…

Dobozoltam mindent, a maradék csirketöltelékhez hozzáöntöttem a szaftot, és szendvicsekbe kentem… És egy öt órás munka végeredményeként előállt a Boróka Kupa menü István és jómagam részére…

gombás pörköltszerűség juhtúrós sztrapacskával

De miért darált húst vettek nekem? Na mindegy. Kingának készült, tök jó lett...



De hogy hogy is volt ez... Arra már a franc sem emlékszik... Nagyjából a Barnabás féle fullextrás alapértelmezés.

karácsonyi sütizés cseptör tú

Hősünk korábbi sikerein felbuzdlva újabb kalandokba bocsájtkozik, most már nem csak amolyan magányos farkasként, hanem világszép kedvesének ihelető társaságában... Na jó... Szóval...

Kinga hozott egy üveg meggyet. Én kettőt akartam, de hát néma gyereknek az anyja sem érti a szevát, szóval ennyi. De nem baj, szereztem a hiányzó helyére két emelet magasságból egy másikat... Mondjuk az barack volt, de végül is --- nagy sárga meggynek elmegy.

Miközben én a főzőrumot, meg a két üveg befőttet össze-, majd öszze-vissza, végül szanaszéjjel locsoltam, közben 3x annyi edényt koszolva, mint kéne, Kinga szétválasztott 18 tojást és a habverővel elkezdett a fehérjékben turkálni.

Mikor elvesztettem a hitemet - sajnos -, hogy a tojásokból valaha is hab lesz, átvettem a habverőszerepet. Azért nem géppel csináltuk, mert a kézi gép még egy éve elromlott (fanatikus blogolvasók (amilyen itten nincsen) emlékezhetnek rá) A robotgépbe meg három fordulóban sem fért volna bele.

Én már kicsitben vertem kézzel gyönyörű habokat, gondoltam: mit nekem a méret! Ennek az lett az eredménye, hogy az alján még mindíg folyós cuccot ütögettem, mikorben a felül úszó habot már csak összetörni tudtam.

Közben Kinga az utasításaimat (melyek két recept össze-vissza/sehogysem elolvasásán alapultak) szorgosan követte (ó balsors!) Összekeverte a cukrot a tojássárgájával, majd... a liszttel is! Gyönyörű édes galuskatésztát kaptunk, jó keményet! Képzelhetitek milyen könnyű volt összekeverni a habbal! Először a közepét törtük össze, aztán a szélét már úgy ahogy el tudtuk kutyulni ... Kinga szüntelen csitított, hogy ne aggódjak, tök jó lesz, és hogy nem is érti, miért vagyok ideges. (Rendes lány...) Én közben a bajszomat téptem!

A bajusztépés újabb zseniális ötletet szült végtelenül kreatív elmémben. Mivel a befőttel a rumot elvileg már két hete össze kellett volna önteni (a diffúzió megdöbbentően lassú folyamat) ezért úgy döntöttem, keveréssel gyorsítunk a helyzeten! Beraktam a ropotgépbe a tésztadagasztó fejet, és a leglassabb fokozaton elkezdtem keverni... A habtörés közben oda-odatekingetve szépen lassan kiderült, hogy még a fenti lájtos paraméterek mellett sem keverés kereketett a dologból. A meggyek csak félbe, harmadba szakadtak, a barackok pedig szépen lassan teljesen szétmállottak. ...Viszont a célt elértem: az utolsó rostig átitatódtak rummal!

A piskóta(?) közben sült... Szépen följött, talán egészen 3/4 milliméternyit! De csak az amelyik a tál tetején levő, könnyebb tésztából volt.

Ja igen... Csináltunk Aranka csokikrémet is... (Nyami.) ...Azt minden antitalentumunk ellenére sem sikerült elszúrni... (már eleve szar)

A piskótát csíkokra vágtam és 5:3 arányban szétosztva két tálba a csokival és a gyümölcsturmixfőzelékkulimásszal lerétegeztem... A nagyobb adag utazott Lőrincre, a kisebb adag állt egy napot a hűtőben...


És az eredmény pedig: átütő siker!

A gyümölcsök jók voltak szétfoszolva is, a piskóta meg tök jó volt, hogy kicsit keményebb volt, mert így nem ázott péppé és jóval gusztusosabb állaga lett a cuccnak.

Nyomtunk rá tejszínhabot (azt a gép verte föl) és megettük az összest. Mindenki örült!

...Kivéve Gábort (két emelettel följebb). A szétrancsírott barackbefőtt ugyanis - mint később kiderült - az ő féltve őrzött, privát tulajdona volt...

hát fúj

Csináltam karamellás-kakaós-fahájas tejbegrízt. Guszta mi?

főzemény helyett

Annak idején, tizenkevés évesen a konyhai ügyködéseimet (és is, talán mint sokan mások) a sütikkel kezdtem. Olyanfajtákat, hogy "robotgépbe bedobálom a cuccokat azt kész". Sorrend azért fontos. (De néha még az sem.)

Azóta nem nagyon vonz a a sütemény-készítés, gondolom elsősorban azért, mert a sütemény-fogyasztás sem vonz annyira. ...De most az ünnepek közeledtével ajándékozási kényszerek jöttek rám, és úgy döntöttem, újra kipróbálom magam. ...Gondoltam, baromi rutinos vagyok, úgyhogy két receptet rögtön összekevertem, abból is az egyiket, kevéssé, a másikat eléggé megmásítva használtam fel.

Egy kézi habverővel a tojást a vajjal összetrutymákoltam. (Nagy bátorság kellene ahhoz, hogy azt állítsam, habosra kevertem.) Ezután belefolyattam a robotgépbe, mellérámoltam mindenből negyed kilót (najó csak lisztből, cukorból, tejből) megaztán sütőpor, négy deka kakaó, kicsi fahéj... Aztán megnyomtam a gombot.
Kicsit sűrű lett, úgyhogy egy löttyintésnyi tejjel hígítottam.

Sütőpapíros tepsibe öntöttem, a tepsit meg bedobtam a... Csúcsszuper Fenomenális Kafakirály Zsírúj Sütőnkbeeeeee!!!! ...(lehiggadtam) ...és sütöttem amíg szépséges nem lett.

Miközben kihűlt, a negyedkilós mennyiségeket továbbra is tartva, összekevertem mascarponét sovány túróval. ...Hogy is volt öt sorral följebb? ...Kicsit sűrű lett, úgyhogy egy löttyintésnyi tejjel hígítottam. De ennek most annyira nem örültem, mert ezután jöttem rá, hogy narancslevet is akartam tenni bele. Mondjuk tettem is, és szerencsére nem folyt szét a cucc. Ment bele még fahéj is.

A sütit leszéleztem jó asztalos módjára, majd hatba, a hatodokat pedig merőleges irányban félbe vágtam. A krémet zselatinporral habosra kevertem, és számos sütifelületre, de biztos nem az összesre rákentem.
Kakaót rá hintve!

A szépségén meglátszik a cukrász gyakorlatom. Az íze viszont az alapján a morzsányi alapján amit megkóstoltam jó, különösen, hogy én nem éreztem rajta kókuszízt, amit nem szeretek. A célszemély viszont, aki meg szereti a kókuszt, érzett rajta. ...Így mindenki jól járt.

egy nagy nudli

Azt gondoltam lefotózom a zacskót, aztán no comment. Ennyi vagyok. Esetleg odaírom, hogy mi pucéran (prézli nélkül) szoktuk enni, sajttal, tejföllel...

Na ezt már reggel elszúrtam, amikor a bótban megláttam és megszerettem a hűtőpultban megpillantott juhtúrót! Rám kacsintott és annyit mondott: "Én is a nudlira akarok kerülni!"

Az ebédnél pedig... Végleg elszúrtam az unalmas, gáz, semmiextra mirelitkaja imidzset. Ráraktam ugyanis a tegnapról maradt nagy kanálnyi toszkán aprópecsenyét... Így lett sajtos-tejfölös nudli helyett sajtos, tejfölös, juhtúrós, paracsicsomos, zöldfűszeres, fokhagymás, fehérboros, sertéshúsos, pulykahúsos, csirkehúsos nudli...

Először úgy gondoltam, hogy a maradék, nyúlfarknyi aprópecsenyét meghagyom a legális módon fogyasztóknak (pirítóssal), deaztán annyira ízlett, hogy nem tudtam ellenállni. Mind megettem.

...Még jó, hogy a tesóim nem igazán olvassák ezt a blogot. Így őszintén tudnak majd örülni a sajtos-tejfölös helyett a mai izgalmas sajtos-tejfölös-juhtúrós nudlinak.