Gombóc a torkomba

Főztetek már kolbászos gombócot?


...Nem?


Pedig egyszerű. Tudod, olyan mint a szilvásgombóc, csak ez kolbászos. Most mi ezen olyan furcsa, ha?




Valami néni csinálta a TVben, aztán meg én is.

Pirított hagymával, tejföllel kiváló.

komplett vasárnapi program

Nem kell nekem recepteket olvasnom ahhoz, hogy indokolatlanul hosszú elkészítési idejű étkek létrehozásába fogjak... Ma ezzel telt a vasárnapom:

Reggeli után nekiláttam. Szétkaptam három csirkemellet, és csontjaikat a lábosba vetettem. Ebből lett a jó kis húsleves alap, persze három szál répa és - töredelmesen bevallom - némi ételízesítő hozzáadásával. De mindeközben persze más is történt.

A csirkemelleket szeletekre vágtam, megfűszereztem kétféle amerikából importált fűszerkeverékkel (lásd jópár hónappal korábbi csirkés tortillakészítési manőverem) név szerint az Arizónai Álommal és a Speciálisan Évszakolt Tengeri Sóval (4S). Egy hangyányi provanszi is muszáj volt, némi bors. Ezután egy tálba hánytam őket és nyakon öntöttem borral, kevés szójaszósszal, ráütöttem 3 tojást, megszórtam keményítővel és jól összetrutymákoltam. Volt ideje pácolódni.

Hagymát, húsos szalonnát vágtam, előbbit nem keveset. Gyorsan leszűrtem a húslevest, és a szalonnákat megpirítva megkezdtem a hagyma lassú, hosszadalmas párolását. Közben jól leforráztam fél kiló paradicsomot, meghámoztam, jó vékonyan felvágtam és a rádobtam a hagymára, hadd ismerkedjenek.

Közben szólt a zene... Eléggé eklektikus volt, ugyanis a különböző családtagjaim mappáiból összelopkodott mindenféle számokat játszotta a telefonom, a számcímek ABCsorrendje szerint. Közben naná, hogy alkoholt fogyasztottam, de művészi szintre fejlesztettem ebben a mértékletességet. Bizonyám! Ugyanis a 7 óra alatt, amit a konyhában töltöttem mindössze 4 deci bor (fröccsnek álcázva) és két szűken mért kupica tömény fogyott (egy pálinka, egy unicum). (Ez körülbelül azzal egyenértékű, mintha óránként csak fél korsó sört innék... Bámulatos!)

A húslevesből maradt főzeménnyel mit kezdhetnék? A főtt répát kínomban jól megpirítottam hagymán és fokhagymán. A csirkecsontokat, meg kínjában megette a délre megéhezett család, miután bejelentettem, hogy az ebéd este hatra várható. Ez is letudva.

Élesztőt futtattam tejben, majd kovászt készítettem.

Hámoztam cukkinit, padlizsánt, vágtam gombát. Besóztam a szeleteket. A nagyobb gombaszeleteket félretettem, a kisebbeket a répával együtt lepirítottam, néha egy kis húslevest löttyintve hozzá. Vágtam krumplit is jó vékonyra és két tepsiben szétterítve vajjal, kis sóval a sütőbe lódítottam

A cukkinit elkezdtem grillezni, aztán rájöttem, hogy a kovász már jó, a kalácstésztának sok kelés kell, úgyhogy elzártam az áramot és inkább összegyúrtam a kalácstésztát. Nem tudom mit rontottam el, de szinte folyós lett a tészta, majdnem kétszer annyi lisztet kellett beledolgoznom, mint elvileg.

Ezután minden zöldséget, és a pácolt húsokat, minimális olívaolaj csöpögtetésével meggrilleztem. Közben Anna húgom kiszaggatta és bediózta az aranygaluskákat, beraktuk a sütőbe.

A tepsibe lerétegeztem a krumplit, a padlizsánt, a cukkinit, friss paradicsomszeleteket, sajtot, grillezett gombát, a húsokat, és a gombás-répás taknyot (amihez előzőleg hozzáöntöttem a hús visszamaradt páclevét.)

A hagyma (lévén egy trágya) két óra alatt is alig párolódott meg, de most már hozzáöntöttem a húslevest. Amíg a rakott cucc sült, beleraktam a sajtos tojásbetétet (csak a csokor bazsalikomot felejtettem el valahogy...). Továbbá elkészítettem a vaníliamártást az aranygaluskához.

Hihetetlen, de kész. J-ig jutottam a féligzenei ABCben.

A hagymaleves, bár a hagyma trágya volt, és a bazsalikomot kifelejtettem, a friss paradicsomnak, a három csirkemellnek, a répának és a glutamátnak hála, elég jó lett.

A rakott cucc is faja lett, bár kicsit húsimádóbb a családi közízlésnél, na meg az időfaktora nem túl vonzó.

Az aranygaluska meg semmi különös. Ettem már jobbat, de lehetett volna rosszabb is.

A legbonyulultabb rizskaja evör

Meglehetősen leszoktam már a konyhaiblogolásról, de a ma fogyasztott tápot muszáj örökéletűvé tenni.

Az a helyzet, hogy ehhez két nap volt bevásárolni, két nap volt elkészíteni, és legalább két nap megenni...

Azért minimum két nap, mert először is a főzés során készült mellékterméket kell elfogyasztani. Ez a melléktermék húsos szalonnával tűzdelt marhafelsál, amit hagymán, petrezselyemmel, úgy kell párolgatni 2,5 órán át borban, hogy az első egy órában nem vizet öntesz alá, hanem paradicsomot vágsz bele.

Régebben olyan vicces dolgokat csináltam főzés közben... De most már semmi érdekes. A kávéfőzési bakikra viszont nem tudok ráunni. Az első adagba nem tettem vizet... Az égett gumiszagú kávét meg nem szeretem, úgyhogy a talonban lévő másik kávéfőzőben csináltam végül kávét. Amikor kész lett, vettem észre, hogy a tartalék tömítőgyűrű csak úgy bele volt dobva a tetejébe... Azt belefőztem hát a kávéba. Tejszínhabos kávét ittam (a tejszínhabkészítés egy másik igen mókás, múlt heti történet), főzés közben fröccsöztem, kaukázust hallgattam... Hát így ment...



A végén ki kell venni a marhát, és félretenni a levét. Ennek a sűrű, olajos mártásnak az előállítása volt a cél ugyanis.

A marhát nagy duzzogva megettük sültkrumplival és grillzöldségekkel, a mártás pedig pihent egy napot a hűtőben.

Szintén még az első napon készült el egy fasírtmassza. Nagyjából a szokásos összetételre kell gondolni, annyi különbséggel, hogy jelentős mennyiségű parmezánsajt van beleküldve fűszerpaprika helyett. (Elvégre ezek bármikor helyettesíthetők egymással nemde?)

Na... Ma reggel kis golyókat formáztam a fasírtmasszából, és olívaolajos vajon megpirítottam mind. Kikanalaztam őket, majd ezután (rizsfőzés közben) egy kevés nyúlmájat pirítottam ugyanabban a zsírban. (Nem volt csirkemáj, vettem nyúlmájat... logikus nem?)

A tegnapi fröccsözést folytattam ahol abbahagytam, a kaukázust előről kezdtem, aztán Quimbybe, majd Ákosba mentem át.

Ezt is kivettem. Na. Mártás kész, fasírt kész, pirított máj kész... Most már finisben vagyunk! A zsíron kevés hagymával megpároltam kevés gombát, azon némi zöldborsót és kolbászt. A kolbászt és a májat felaprítottam, beledöntöttem őket és a fasírtgolyócskákat, rákanalaztam egy kicsit a mártásból, és még egy kicsit pároltam együtt.


A rizst összekevertem a maradék mártással, parmezánsajttal, és két tojással.






Most már csak rétegezni kell. Taknyos rizs, mozzarella szeletek, borsós, májas, kolbászos, fasírtos cucc, néhány főtt tojás szeletke, megint mozzarella szeletek, taknyos rizs... és a tetejére egy kis reszelt sajt, hogy szép legyen.




Bevallom nem lett rossz...

hamburgi amerikáner... vagy mi a szösz

Na ezt körülbelül azóta tervezem, amióta megvan az új sütőnk... Hát az nem tegnap óta van... Csak mostanában ritkán mászom el a konyháig, aztán akkor sem költözöm be.

Először tejbe elesztőt kezdtem morzsolni, aztán eszembe jutott milyen okos is vagyok, hogy az élesztővel együtt akarom megmelegíteni a tejet, ráadásul mikróban... Be is tettem a mikróba. ...Pár élesztősejt visítva pukkant szét, azok helyett morzsoltam még, kevertem bele lisztet jócskán, aztán félretettem...

Mire összedöntöttem egy nagy tálba bő fél kiló lisztet, két tojássárgáját, meg az olvasztott vajat, addigra már majdnem ki is folyt a kovász, gyorsan hozzá is döntöttem a zegészhez...

Öntöttem hozzá vizet, aztán lisztet, aztán megint vizet, erre kellett megint lisztet (amit már csak azért sem bántam, mert így kicsit veszített a kalácstészta jellegéből a cucc, szándékaim szerint pont...) és elkezdtem dagasztani fakanállal... Nagyjából két ütés után reájöttem, hogy ehhez előbb reggelizni kell, mert nincsen bennem kakaó.

Megreggeliztem hát és folytattam, habosra dagasztottam...

Közben Sebő szólt. Pia meg ugye no.

Összeliszteztem, megforgattam a tálban, letakartam.

Ja hát igen... Fénykép nem készült, mert egyik gép sem volt itthon. Ez van.

Elkezdtem a húspogácsát... Ez úgy indult, hogy szitkozódva kivettem a mélyhűtőből a darált húst (marha, hígításnak, meg sertés...) és először meleg vízzel, majd mikróbatétel és trancsírozás gyors egymásutánjának váltogatásával sikerült fagypont fölé varázsolnom. Akkor beleütöttem egy tojást, tettem bele a nemrégen emlegetett amerikai fűszerkeverékből, pestot, kis bort is öntöttem hozzá, só, frissen őrölt bors, ...de közben a tészta már minimum kétszeresére dagadt, úgyhogy gyorsan félre is tettem...

A tésztából kiszaggattam egy jó nagy bögrével a zsemléket, és a tepsiben tovább akartam keleszteni... De valahogy nem jött be a dolog, mert innentől fogva meg sem moccantak szinte, csak szépen elkezdtek elterülni... Bosszús voltam kicsit, de gyorsan bevágtam a sütőbe mindkét tepsit, és cserélgetve felső és alsó helyzetüket... Végül nem lett olyan gáz, hogy kicsit lapos lett, mert így legalább megtömve is befért a szájunkba.

Közben ment a husisütés kontaktgrillen, hol a tenyeremben, hol a teflonon nyomtam szét a golyókat, ki is sültek szépen, komplikáció nélkül.

Készítettem ám önteteket is, egy fokhagymás, joghurtos zöldfűszerest, aztán mustáros, mézest, meg pestos majonézest...

A zöldség aprítását kiadtam alvállalkozásba. Én meg leléptem közben.

Hazatérve husi sajtal megpakolva, a zsömle mellett be a mikróba, zöldségezés, öntetezés... Aztán hammmmm!

2,5 óra alatt zavarbaejtően zabálnivalót hoztam létre, be is nyomtuk mind!

így diétáztatok én

Mintha kicsit régen született volna az előző bejegyzésem… No, ez nem azért van így, mert lusta vagyok veletek megosztani remekbeszabott étkeimet és megbotránkoztató gasztrotechnológiámat, hanem mert azóta nem készítetem teljes családi menüt…

Volt egy két vacsorakészítés magamnak, ilyen-olyan melegszendvics, rántotta, spagetti carbonare… Nem nagy szám… Néhány ebédfelturbózás, a szám ízére igazítva valaki más próbálkozásait… Meg még egy folytatásos fánksütési eposz is volt… De aztán slussz…

Nade most! Most aztán ki kellett tennem magamért! …Induljunk a kályhától. Tájfutó karácsonyra idén harmadszorra „készítettem” tájfutó uzsonna bérletet, amellyel a versenyre csomagolandó elemózsiák elkészítésének kötelességét lehet rám átruházni… Az eddigi két évben a szerencsés nyertesek nem éltek a lehetőséggel… István viszont idén óriási mázlival (bunda!) kihúzta a számomat…

Most volt a versenyidőszak első versenye: Boróka Kupa. István pedig szétválasztó diétát csinál éppen… Így hát ennyit a szendvicsekről… Jól feladta a leckét…

Az alapelvek tehát: két darab reggeli: gyümölcs, két ebéd: egy fehérje, egy keményítő…

Azzal kezdtem, amiből otthoni vacsora is lett… 7 fej hagyma kezdésnek nem is rossz… (Szerencsére ez a könnyen hámozható félefajta volt) 7gerezd fokhagymát is küldjünk hozzá… Nameg csili… Párolódhat rogyásig…

Szólt valami zene, de a tudatmódosító italok fogyasztásától most tartózkodtam…

Közben felvágtam fokhagymát még… A jó kis házi füstölt sonka zsírját levágtam, kiizzasztottam, és így a zsírján megpiríthattam a kevés sonkát, barna csiperkét, fokhagymát… Megfűszereztem alaposan kakukkfűvel főleg, meg még egyéb más zöld dolgokkal…

Közben a hagyma is megpárolódott… Vörösbab konzerveket nyitogattam hát szorgosan… Kukoricát is tettem bele… Éééés… István mondta, hogy a legrosszabb neki ebben a diétában most az ízhiány, meg hogy mustárral eszi a banánt is… Hát nem sajnáltam a fűszereket! Ment bele minden: paprika, oregano, kakukkfű, bazsalikom, provanszi, azok az amerikai fűszerkeverékek, amiből a tortillás csirkepácok készültek korábban, szójaszósz, száraz szamorodni, nameg só, bors bőséggel… A sűrített paradicsomot sem sajnáltam, talán kicsit túlzásba is vivődött a dolog… Ezt összerottyantottam, aztán sajnos mennem kellett…

Éééés visszatértem! Ekkor már iszonyú éhes voltam, de jóllakottan nem lelem kedvem a főzésben, úgyhogy fakír üzemmódban folytattam. A gombás sonkás izét összekevertem juhtúróval, meg kevés sajtkrémmel… Aztán barlangokat vágtam a csirkemellekbe, és beleoktojáltam a kenőcsöt. Guszta… Bédobtam a sütőbe. Illett volna rá egy kis szalonna, de hát az tiltott gyümölcs a diétában… Így hát maradt a kiszáradás ellen a vízzel öntözgetés. …Nameg, hogy nagyra nőjön!

Sülnek már a csibék! Vagdossunk hát zöldséget, gyümölcsöt! Először is két fej lilahagymát aprítottam miszlikbe, és locsoltam le citromlével (facsarás izomból!) továbbá sóval hintettem fel…

Aztán néhány kocka almát, körtét, mandarint, meggybefőttből néhány szemet összefőztem fahéjjal, mézeskalács fűszerkeverékkel, s amikor kicsit kihűlt hozzádaraboltam a gyümölcsök többi részét, meg még grépfrújtot is…

A lilahagyma közben leizzadt, úgyhogy már nyiszáltam is a káposztát, reszeltem a répát… Összekeveredés köménnyel, olívaolajjal és kész!

A csirkemellek sülögettek, ráreszeltem hát némi parenyicát, és rápirítottam a tetejére. (Villanytűzhely! O-o-o-óóó, a felszín tűzforró!) Közben teát főztem Earl Grayből, fahájból, szerecsendióból, és mézeskalács fűszerkeverékből… Szűréskor olyan ügyesen kifeszítettem a kakiszűrőt (tudod, pelusba ilyet raktak régen…), hogy egyből a kezemre szánkázott a forró tea. (Bivalyerős lett amúgy…) Bele kis tej, kis méz… Aztán az meg a termoszba bele…

Dobozoltam mindent, a maradék csirketöltelékhez hozzáöntöttem a szaftot, és szendvicsekbe kentem… És egy öt órás munka végeredményeként előállt a Boróka Kupa menü István és jómagam részére…

gombás pörköltszerűség juhtúrós sztrapacskával

De miért darált húst vettek nekem? Na mindegy. Kingának készült, tök jó lett...



De hogy hogy is volt ez... Arra már a franc sem emlékszik... Nagyjából a Barnabás féle fullextrás alapértelmezés.

karácsonyi sütizés cseptör tú

Hősünk korábbi sikerein felbuzdlva újabb kalandokba bocsájtkozik, most már nem csak amolyan magányos farkasként, hanem világszép kedvesének ihelető társaságában... Na jó... Szóval...

Kinga hozott egy üveg meggyet. Én kettőt akartam, de hát néma gyereknek az anyja sem érti a szevát, szóval ennyi. De nem baj, szereztem a hiányzó helyére két emelet magasságból egy másikat... Mondjuk az barack volt, de végül is --- nagy sárga meggynek elmegy.

Miközben én a főzőrumot, meg a két üveg befőttet össze-, majd öszze-vissza, végül szanaszéjjel locsoltam, közben 3x annyi edényt koszolva, mint kéne, Kinga szétválasztott 18 tojást és a habverővel elkezdett a fehérjékben turkálni.

Mikor elvesztettem a hitemet - sajnos -, hogy a tojásokból valaha is hab lesz, átvettem a habverőszerepet. Azért nem géppel csináltuk, mert a kézi gép még egy éve elromlott (fanatikus blogolvasók (amilyen itten nincsen) emlékezhetnek rá) A robotgépbe meg három fordulóban sem fért volna bele.

Én már kicsitben vertem kézzel gyönyörű habokat, gondoltam: mit nekem a méret! Ennek az lett az eredménye, hogy az alján még mindíg folyós cuccot ütögettem, mikorben a felül úszó habot már csak összetörni tudtam.

Közben Kinga az utasításaimat (melyek két recept össze-vissza/sehogysem elolvasásán alapultak) szorgosan követte (ó balsors!) Összekeverte a cukrot a tojássárgájával, majd... a liszttel is! Gyönyörű édes galuskatésztát kaptunk, jó keményet! Képzelhetitek milyen könnyű volt összekeverni a habbal! Először a közepét törtük össze, aztán a szélét már úgy ahogy el tudtuk kutyulni ... Kinga szüntelen csitított, hogy ne aggódjak, tök jó lesz, és hogy nem is érti, miért vagyok ideges. (Rendes lány...) Én közben a bajszomat téptem!

A bajusztépés újabb zseniális ötletet szült végtelenül kreatív elmémben. Mivel a befőttel a rumot elvileg már két hete össze kellett volna önteni (a diffúzió megdöbbentően lassú folyamat) ezért úgy döntöttem, keveréssel gyorsítunk a helyzeten! Beraktam a ropotgépbe a tésztadagasztó fejet, és a leglassabb fokozaton elkezdtem keverni... A habtörés közben oda-odatekingetve szépen lassan kiderült, hogy még a fenti lájtos paraméterek mellett sem keverés kereketett a dologból. A meggyek csak félbe, harmadba szakadtak, a barackok pedig szépen lassan teljesen szétmállottak. ...Viszont a célt elértem: az utolsó rostig átitatódtak rummal!

A piskóta(?) közben sült... Szépen följött, talán egészen 3/4 milliméternyit! De csak az amelyik a tál tetején levő, könnyebb tésztából volt.

Ja igen... Csináltunk Aranka csokikrémet is... (Nyami.) ...Azt minden antitalentumunk ellenére sem sikerült elszúrni... (már eleve szar)

A piskótát csíkokra vágtam és 5:3 arányban szétosztva két tálba a csokival és a gyümölcsturmixfőzelékkulimásszal lerétegeztem... A nagyobb adag utazott Lőrincre, a kisebb adag állt egy napot a hűtőben...


És az eredmény pedig: átütő siker!

A gyümölcsök jók voltak szétfoszolva is, a piskóta meg tök jó volt, hogy kicsit keményebb volt, mert így nem ázott péppé és jóval gusztusosabb állaga lett a cuccnak.

Nyomtunk rá tejszínhabot (azt a gép verte föl) és megettük az összest. Mindenki örült!

...Kivéve Gábort (két emelettel följebb). A szétrancsírott barackbefőtt ugyanis - mint később kiderült - az ő féltve őrzött, privát tulajdona volt...