Jó korán lefeküdtem, hogy legyen időm megcsinálni... Csak az a baj, hogy nem korán kellett volna feküdnöm, hanem korán kelnem. Minthogy így is négy órával tovább aludtam, mint terveztem, és az ebédkészítés is háromnegyed órával tovább tartott, mint gondoltam, ezért nemcsak az első, de még a második órámnak ez elejét is el kellett lógnom... Hát így igyekezzen az ember...
Libazsírral indítottam (in memoriam Márton napi vasárnapi ebéd), hagymapárolással folytattam... Majdnem égetés lett belőle, mert valami egészen megdöbbentő gyorsasággal odakapott, még jó, hogy alákukkantottam a fedőnek, mikor a pálinkát kezdtem magamnak kitölteni. Szólt a Neil Young Sétány, fél kiló darált sertéshússal ajándékoztam meg a hagymát, és közben 3/4 kiló gombát aprítottam.
Azt elkezdtem pirítani, miközben áttértem a paprika csíkokra vágására. A húst daráltságához képest indokolatlanul sokáig hőkezeltem, majd sóztam, borsoztam (miként a gombát is a másik edényben) majd kevés fűszerpaprikával is megajándékoztam.
Még egy pálinka és a Fekete emberre áttérés után, miközben a paprikák a kontaktgrillen veszítettek ropogósságukból, a pénteken a tésztasaláta elől a hűtőbe menekült sajtmártásmaradékba beleolvasztottam 2 camambert sajtot, és beleöntöttem 2,5deci tejszínt. Belenyomtam minden megkezdett fokhagymánkat, egy rakás bazsalikomot, némi provanszit.
Már finisben voltam a rizsfőzéssel, de azért még belekezdtem egy Dido albumba és egy korsó sörbe.Amikor minden elkészült, leraktam akkurátusan rétegezve (rizs, gomba, rizs, hús, paprika, sajtmártás, namégegyszer és mégegyszer)
A tetejére sajtot reszeltem és otthagytam őrizetben a sütőben.
Na. Ezt sem fotóztam le készen. Nem aratott osztatlan sikert, de nekem bejött. Kicsit kellett rajta sózni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése