Nagyjából az történt, hogy összehajigáltam mindent (a tonhalat leszámítva) amit otthon találtam. (De tényleg.) ...Pontosabban:
Olívaolajra szép mennyiségű fokhagymát nyomattam, majd sonkát dobtam rá. A sorrend fordítva lett volna ideális, féltem, hogy megég a fokhagyma, de végül sikerült pirított állapotba varázsolni a sonkát a megkeseredés nélkül. Ekkor kiolvasztottam és kicsit pároltam rajta egy jó adag kukoricát.
Feltettem főni 7 tojást és kb 80dkg tésztát, közben a tűzről levett kukoricába belereszeltem az otthon talált 2 szál sárgarépát. Amikor ez megvolt, hozzálapátoltam néhány kanál ebédből csent sajtmártást (röviden: márványsajt, tejszín, zöldfűszerek), csak egy kicsit hagytam a későn ebédelőknek (mint később kiderült fölöslegesen).
(A kép nem beállított, komoly.)
Leküzdöttem a kísértést, és a márványsajtra való tekintettel a tonhalkonzervet érintetlenül hagytam.
A tojás megfőtt, megpucoltam, földaraboltam, a tészta is megfőtt, azt nem pucoltam meg, de bátran leöblítettem, hisz úgyis hidegen kell.
Mindent összekevertem, kivéve az öntetet, amit külön vittem el. Ja... abban volt olívaolaj, citromlé, balzsamecet, rengeteg fagyasztott bazsalikom, provanszi, só, bors.
Megörültem a hűtőben talált olívabogyóknak, és azt is mind hozzákutyultam a tésztához.
Ezután három óra utaztatás következett. (De ennek azt hiszem nincs olyan jelentősége, mint az ókorban a savanyúkáposztánál. (GYK: Ami azt hitték azért savanyodik meg, mert sokat hurcibálták...)) Kálvintér - Szabóervin - Deáktér - 16osbusz - Moszkvatér(fennmaradtunk) - Vár útvonalon sétáltattuk a nagy bödön tésztasalátát.
Majd idegtépő várakozás következett (mikor fogy már el a csipsz?!?), de végül hozzákevertem az öntet nagy részét (azért nem mindet, mert kicsit túl ecetes lett.) ...és megették. Reméltem, hogy valaki csinál fotót a végeredményről, meg ahogy öltönyben falatozunk... De nem... Ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése