a beígért képek

A múltkor azt mondtam, hogy ha golyó alakú lesz a dödölle, akkor kaptok fotót. Hát tessék. Most is ugyanúgy csináltam mint a múltkor, semmi extra még a piálás vagy a zenehallgatás tekintetében sem. Egyszerűen csak annyi a különbség, hogy most sikerült. Meg lehet skodálni.

amerikai konyha

Kaptam Amerikából fűszerkeverékeket, és követelték, hogy szerepeljen a blogon. Hát íme. Ideírtam.

...Najó kaját is csináltam belőle. Az apró szeletekre kidolgozott, kiklopfolt és három felé szétrakott pipicicket megsóztam, fűszereztem az Arizona Dreaming, a 4/S (Special Seasoned Sea Salt) illetve a Mural of Flavour fantázianevekre hallgató csodakeverékekkel. Először egyesével raktam a deszkára, aztán rendkívüli éleselméjűségemmel rájöttem, hogy egyszerre ráfér majdnem a fele, és egyszerre is meg lehet ám fűszerezni őket. Király vagyok mi?

Közben bedobtam egy igen illatos kajszi és egy jonatán pálinkát. Hallgattam egy kis Zoránt is. Ez van.

A húsokat meglocsoltam olívaolajjal és száraz szamorodnival, majd hagytam két órát pácolódni. Ezután jött a grillezés. A kontaktgrill egy igen praktikus dolog. Villámgyorsan kész lettem az egyáltalán nem kis mennyiségű hússal, és elmosni is egyszerű volt.

Készítettem mártásokat, négy félét:

Az első egy sűrűbb majonéz volt, de olívaolajból készítve, borsikafűvel és egy kevés fokhagymával.

A második mézes mustár volt, kevés tejföllel lágyítva, ide is jött fokhagyma, továbbá oregánó, bors, azt jóság van.

A harmadik volt a csípősségi adalék: erős pista, csípős kecsap, joghurt, tejföl, só, bors, bors még, fokhagyma.

A negyedik joghurtmártás sok fokhagymával, sóval, borssal, kaukkfűvel, bazsalikommal.

Karikáztam paradicsomot, uborkát, vágtam jégsalátát, lilahagymát sózva-citromozva.

Mindezt tortillára halmoztuk, összehajtogattuk ahogy tudtuk,aztán tömtük befelé kézzel -lábbal (itt kimarad két kompromittáló fotó a Bálintról), sőt néha késsel és villával is.

Hát ez nem volt nagyon rossz.

pestszentlőrinci ihelés

A napokban az alábbiakkal (legalábbis fő vonásaiban) azonos ételt fogyasztottam, és úgy döntöttem ezt nekem is muszáj kipróbálni.

Először is egy nagy adag darált húst jó adag szalonnazsíron indítva pörköltszerűen elkészítettem, sok hagymával, kevés paprikával, borral, meg ami kell.

Egy serpenyőben a téglalapokra vágott karalábét félpuhára pároltam borssal, majoránnával, oregánóval.

Kelkáposztaleveleket főztem köményes vízben.

Közben szólt a zene, fogyott abor meg apálinka... Mégsem történt semmi galiba.

Tejfölt reszelt sajttal elkevertem, és főztem fodroskockát.

Majd mindezeket a nagy sütőtálba elkezdtem rétegezni. Husi, tészta, karalábé, tejföl, husi, tészta... Elvoltam egy darabig, s amikor már kipúposodott a tálból a cucc, akkor elfogytak az alkotók. A tetejére még dobtam pár szalonnaszeletet. Megsütöttük.

Kicsit túl zsíros lett, de nem volt vészes. Elégnek bizonyosan elég volt, maradt belőle a másnapi dolgos délelőttre. Köszönet az ötletért!

az első végtag a hátsóé

Karalábé rántva. Bonyolult. Felvágtam a karalábét, szépséges vékony szeletekre (hámozás után persze). Bepaníroztam (vágod: liszt, tojás, zsömimorzsi). Kisütöttem olajban, aztán rizzsel, tartárral (majonézzel, én csináltam) hammbekapjuk.

Mondjuk ennél kicsit több idő volt.

leves édességféléből, amely egymásra rétegezett ostyából és mogyorókrémből készül

Hát igen, ez nagy családi kedvenc: nápolyi zöldborsóleves. Lehetséges, hogy ilyen nincs még a blogon? Nemtom. Lusta vagyok utánanézni, tojok rá, satöbbi, most így készült:

A húsos szalonnát most is csemegeszalonnával és füstölt sonkával imitáltam, felvágtam egy szép mennyiséget apróra és a zsírját kiolvasztottam. Igen apróra vágott hagymával folytattam. Majd borsó, sűrített paradicsom, és víz következett. Mindenféle zöldfűszer bátran, két leveskocka, és kész is. Az olasz levesek jó sűrűek, és általában tésztásak. Annyi sűrűjének kell lenni, hogy a leve a tésztával együtt csak éppen ellepje. Sajtot részelni rá bátran, ajánlott.

Jó volt, megettük.

ipari szaftgyártás

Hájájájjáj. Kevés itthoni izébizé vagyon, mi legyen? Szívesen ennék már nokedlis dolgot, hát találtam a mélyhűtőben husit, amire az volt ráírva, hogy az 60dkg sertéshús. Na jóvan, ebből lehet perkelt, de ez igencsak kevés, nyomassuk hozzá a gombánkat amink van. Lesz gombás pörkölt. Igenám, csak kiolvadva a húsról kiderült, hogy nem egybe van, hanem darálva... Hát ez egyre érdekesebb lesz, de azért ne essünk kétségbe. Csináljunk sok szaftot ez a lényeg, aztán majdcsak úszkál benne majd valami.

A sok szafthoz sok hagyma kell. Esetünkben hét igencsak megtermett fej. Jól megpároljuk, ne legyen büdös hagymaíze a pörköltnek, megpirítottuk rajta kicsit a maroknyi husit, majd a kevéske gombát is. Fűszerezés szokásosan: paprika, só, bors. Plusz ebbe most tettem borsikafüvet is. Felvizeztem, lepirítottam, felvizeztem lepirítottam, még ebbe is mertem a tegnap is meghurcolt mártásból kicsit, kis lisztet is belehabartam... Így végül annyi szaftja lett, hogy nagyon sok, de pont elég volt a szilárd hozzávaló, és a fűszerek is, hogy nagyon jó íze legyen. Főztem hozzá nokedlit és ettük két napig folyamatosan. Ezt hívják csodálatos kajaszaporításnak. Még bevetettem volna azt a gyarapítási trükköt, hogy a maradék mirelit zöldséggel és fél kiló rizzsel elkeverve egy rizseshús-szerűséget csinálunk a maradékból, de akkor még pünkösdkor is azt ettük volna. Hát így.

omelette emelet

Ma pediglen frísztájl! Leolvasztottam a mélyhűtőt és szembesültem bele, hogy a szemem majd kisül, hogy mennyi kaja van a mélyhűtőben felhasználatlan. A pénzünk is kevés, hát gyártsunk kaját abból ami itthon van.

Tojás van, töltsük tojásba azt amink van. Például vannak zöldségeink. Legyen két szép serpenyő. Az egyikben vajon dolgozunk, a másikba szalonnából és kevés csípős kolbászból varázsoltuk ki a zsírt. Egyikbe is hagyma, másikba több hagyma, egyikbe sok fokhagyma, másikba kevés fokhagyma. Amikor már jó volt a hagyma, akkor az egyikbe tettem zöldborsót, a másikba meg zöldbabot, kétfélét: zöldet kevesebbet, sárgát többet.

Szépen párolódnak a zöldségek, nosza fűszerezzük meg őket. A babhoz tettem mindent, amit egyébként nem (meg azért olyat is amit szoktam néha). Így került bele paprika, csipetnyi menta, tárkony, kömény és persze só meg bors. Végül nem röstellettem a maradék zakuszkás paradicsommártásból rámerni egy nagy kanállal. Bab kész.

A borsóhoz talán szurokfűt meg rozmaringot próbáltam hozzá, jól megfehérborsoztam, és rengeteg lisztes tejfölt raktam hozzá. Kicsit több volt a liszt mint kellett volna, ezért lángvágóval lehetett csak az omlettbe adagolni, de azért jó lett.

A bab kicsit pikáns volt, de mindenképpen finom. A borsónak volt némi édeskés íze, ami nekem nem igazán tetszett, de az erőteljes borsozás kompenzálta ezt. Jókora omletteket sütöttem, rálapátoltuk, sajtot reszeltünk rá. És hamm.