az első végtag a hátsóé

Karalábé rántva. Bonyolult. Felvágtam a karalábét, szépséges vékony szeletekre (hámozás után persze). Bepaníroztam (vágod: liszt, tojás, zsömimorzsi). Kisütöttem olajban, aztán rizzsel, tartárral (majonézzel, én csináltam) hammbekapjuk.

Mondjuk ennél kicsit több idő volt.

leves édességféléből, amely egymásra rétegezett ostyából és mogyorókrémből készül

Hát igen, ez nagy családi kedvenc: nápolyi zöldborsóleves. Lehetséges, hogy ilyen nincs még a blogon? Nemtom. Lusta vagyok utánanézni, tojok rá, satöbbi, most így készült:

A húsos szalonnát most is csemegeszalonnával és füstölt sonkával imitáltam, felvágtam egy szép mennyiséget apróra és a zsírját kiolvasztottam. Igen apróra vágott hagymával folytattam. Majd borsó, sűrített paradicsom, és víz következett. Mindenféle zöldfűszer bátran, két leveskocka, és kész is. Az olasz levesek jó sűrűek, és általában tésztásak. Annyi sűrűjének kell lenni, hogy a leve a tésztával együtt csak éppen ellepje. Sajtot részelni rá bátran, ajánlott.

Jó volt, megettük.

ipari szaftgyártás

Hájájájjáj. Kevés itthoni izébizé vagyon, mi legyen? Szívesen ennék már nokedlis dolgot, hát találtam a mélyhűtőben husit, amire az volt ráírva, hogy az 60dkg sertéshús. Na jóvan, ebből lehet perkelt, de ez igencsak kevés, nyomassuk hozzá a gombánkat amink van. Lesz gombás pörkölt. Igenám, csak kiolvadva a húsról kiderült, hogy nem egybe van, hanem darálva... Hát ez egyre érdekesebb lesz, de azért ne essünk kétségbe. Csináljunk sok szaftot ez a lényeg, aztán majdcsak úszkál benne majd valami.

A sok szafthoz sok hagyma kell. Esetünkben hét igencsak megtermett fej. Jól megpároljuk, ne legyen büdös hagymaíze a pörköltnek, megpirítottuk rajta kicsit a maroknyi husit, majd a kevéske gombát is. Fűszerezés szokásosan: paprika, só, bors. Plusz ebbe most tettem borsikafüvet is. Felvizeztem, lepirítottam, felvizeztem lepirítottam, még ebbe is mertem a tegnap is meghurcolt mártásból kicsit, kis lisztet is belehabartam... Így végül annyi szaftja lett, hogy nagyon sok, de pont elég volt a szilárd hozzávaló, és a fűszerek is, hogy nagyon jó íze legyen. Főztem hozzá nokedlit és ettük két napig folyamatosan. Ezt hívják csodálatos kajaszaporításnak. Még bevetettem volna azt a gyarapítási trükköt, hogy a maradék mirelit zöldséggel és fél kiló rizzsel elkeverve egy rizseshús-szerűséget csinálunk a maradékból, de akkor még pünkösdkor is azt ettük volna. Hát így.

omelette emelet

Ma pediglen frísztájl! Leolvasztottam a mélyhűtőt és szembesültem bele, hogy a szemem majd kisül, hogy mennyi kaja van a mélyhűtőben felhasználatlan. A pénzünk is kevés, hát gyártsunk kaját abból ami itthon van.

Tojás van, töltsük tojásba azt amink van. Például vannak zöldségeink. Legyen két szép serpenyő. Az egyikben vajon dolgozunk, a másikba szalonnából és kevés csípős kolbászból varázsoltuk ki a zsírt. Egyikbe is hagyma, másikba több hagyma, egyikbe sok fokhagyma, másikba kevés fokhagyma. Amikor már jó volt a hagyma, akkor az egyikbe tettem zöldborsót, a másikba meg zöldbabot, kétfélét: zöldet kevesebbet, sárgát többet.

Szépen párolódnak a zöldségek, nosza fűszerezzük meg őket. A babhoz tettem mindent, amit egyébként nem (meg azért olyat is amit szoktam néha). Így került bele paprika, csipetnyi menta, tárkony, kömény és persze só meg bors. Végül nem röstellettem a maradék zakuszkás paradicsommártásból rámerni egy nagy kanállal. Bab kész.

A borsóhoz talán szurokfűt meg rozmaringot próbáltam hozzá, jól megfehérborsoztam, és rengeteg lisztes tejfölt raktam hozzá. Kicsit több volt a liszt mint kellett volna, ezért lángvágóval lehetett csak az omlettbe adagolni, de azért jó lett.

A bab kicsit pikáns volt, de mindenképpen finom. A borsónak volt némi édeskés íze, ami nekem nem igazán tetszett, de az erőteljes borsozás kompenzálta ezt. Jókora omletteket sütöttem, rálapátoltuk, sajtot reszeltünk rá. És hamm.

Kinga kedvében (csak persze ők másképp csinálják)

Sosemnemvan itthon fényképezőgép, úgyhogy csak a hülye szövegeléseimből ismerkedhettek a főztömmel... Bár nem ritkán jobb ha nem látjátok a végeredményt, a köztes fázisokról nem is beszélve... Képzeljétek csak szépnek...!

Ma ugye szombat van, tehát rendhagyó a konyhában tartózkodásom. Töltött káposztát akartam csinálni, mert ez is olyan mindenkiismeri magyar kaja, amit még sosem csináltam. Másrészt meg azért, mert tudtam, hogy Kinga nálunk fog táplálkozni, és úgy hallottam, nem veti meg a jóféle töltött káposztát.

Azt hittem nehezebb lesz. De egy Kispál CD-nyi (Én szeretlek téged) idő alatt megvoltam a lényegi és aktív közreműködést igénylő dolgokkal.

Felvágtam négy fej hagymát, és jól megpároltam. Közben főztem némi rizst. A hagyma negyedét kiemeltem, hozzádobtam egy kiló darálthúst, 2 tojást, sót, borsot, nameg a rizst. A maradék hagymára rápakoltam a kilónyi füstölt oldalast és a savanyú káposztából fél kilót... Aztán rájöttem, hogy nem fog beleférni... Ezért evakuáltam az egész miskulanciát a nagy sonkafőző lábosba... Na az aztán tényleg nagy... Átborítottam hát, majd némi turkálással elértem, hogy a húsok kerüljenek alulra ismét.

Fogtam a nagy leveleket... Na azok aztán szintén tényleg nagyok voltak. Én el nem tudom képzelni, mekkora káposztán voltak azok rajta. Az ereket kihagyva félbevágtam őket, és ügyesen beléjük nyomkodtam a gombócokká formált tölteléket. Alul felhajtottam, két oldalról becsavartam, felül betömködtem. Majd ízlésesen belehelyeztem a lábosba

Tök gyorsan kész lettem ezzel is. Akkor befedtem a maradék káposztával, paprikát szórtam a tetejére és 2,5 óráig rotyogtattam.

Kész lett, kicsit sós lett, de azért jó lett. Kingának is ízlett, habár náluk otthon nem ilyen a rakott káposzta. Hát ez van. Ahány ház, annyi szokás. ...Ja igen. Elég is volt. Még jövő hét kedden is ezt ettük.

keleti titkok

Valamikor ilyenkor csináltam édes-savanyú csirkét (pulykát) pirított tésztával. A részletek egy számítógépes malőr miatt elvesztek, azt meg, hogy hogyan kell csinálni szakácskönyvben is elolvashatjátok. Hogy én mit össze tudok bénázni, azt majd legközelebb... Vagy vezessétek le az eddigiekből!

töketlenkedés

Ezt igazából már tegnap csináltam (csirkezabálás után közvetlenül), de mégiscsak ma ettük.

Feltettem egy jó adag hagymát párolódni, meg a Let it bet hallgatni. Fene nagy kedvem kerekedett, a partvissal rokiztam, közben iszogattam, a hagyma meg szép lassan párolódott.

Már majdnem jó volt, vagy talán addigra már túl is volt a "jó"-n a hagyma, mikor jött egy váratlan telefonhívás (Kingától, hogy mégis tudnánk találkozni, ha már nem szerveztem volna rá) amitől nem lettem vidám. Attól meg pláne nem, hogy közben a hagyma odapirult a lábos aljára.

Dühömben ahelyett, hogy megmentettem volna a tetejét, fölvakartam az egészet. ...Utána persze vakarhattam a fejem is, hogy most mi lesz, de végül úgy döntöttem, hogy pirítotthagymás tökfőzeléket eszünk. ...Megpaprikáztam, tököt bele, sót, borsot, kaprot aztán hadd rotyogjon. A hasraütős lisztmennyiségű habarás pont jól sikerült, és nemcsak az állaga, de végül az íze is elég jó lett. Éljen!