Sosemnemvan itthon fényképezőgép, úgyhogy csak a hülye szövegeléseimből ismerkedhettek a főztömmel... Bár nem ritkán jobb ha nem látjátok a végeredményt, a köztes fázisokról nem is beszélve... Képzeljétek csak szépnek...!
Ma ugye szombat van, tehát rendhagyó a konyhában tartózkodásom. Töltött káposztát akartam csinálni, mert ez is olyan mindenkiismeri magyar kaja, amit még sosem csináltam. Másrészt meg azért, mert tudtam, hogy Kinga nálunk fog táplálkozni, és úgy hallottam, nem veti meg a jóféle töltött káposztát.
Azt hittem nehezebb lesz. De egy Kispál CD-nyi (Én szeretlek téged) idő alatt megvoltam a lényegi és aktív közreműködést igénylő dolgokkal.
Felvágtam négy fej hagymát, és jól megpároltam. Közben főztem némi rizst. A hagyma negyedét kiemeltem, hozzádobtam egy kiló darálthúst, 2 tojást, sót, borsot, nameg a rizst. A maradék hagymára rápakoltam a kilónyi füstölt oldalast és a savanyú káposztából fél kilót... Aztán rájöttem, hogy nem fog beleférni... Ezért evakuáltam az egész miskulanciát a nagy sonkafőző lábosba... Na az aztán tényleg nagy... Átborítottam hát, majd némi turkálással elértem, hogy a húsok kerüljenek alulra ismét.
Fogtam a nagy leveleket... Na azok aztán szintén tényleg nagyok voltak. Én el nem tudom képzelni, mekkora káposztán voltak azok rajta. Az ereket kihagyva félbevágtam őket, és ügyesen beléjük nyomkodtam a gombócokká formált tölteléket. Alul felhajtottam, két oldalról becsavartam, felül betömködtem. Majd ízlésesen belehelyeztem a lábosba
Tök gyorsan kész lettem ezzel is. Akkor befedtem a maradék káposztával, paprikát szórtam a tetejére és 2,5 óráig rotyogtattam.
Kész lett, kicsit sós lett, de azért jó lett. Kingának is ízlett, habár náluk otthon nem ilyen a rakott káposzta. Hát ez van. Ahány ház, annyi szokás. ...Ja igen. Elég is volt. Még jövő hét kedden is ezt ettük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése