csirketrancsír tésztával

Az ezévi munkaidőm erőteljesen lecsökkent heti egy alkalomra, így kisebb töménységben ömlik a dzsuva a konyhánkban és a hülyeség a blogra.

Vettem egy kiló pici pipicici filét és csíkokra szabdaltam (persze azt már otthon). Helyet szorítottak egymásnak a kontaktgrillen, és sós, olívaolajos kis testük lassan pirult ottan. Egészen addig, amíg a grill egyszercsak nem melegített tovább. Ezt a problémát azóta sem elemeztem ki és jártam utána következményeinek, mivel úgy döntöttem, hogy akkor a csibécskék most már jól vannak, és egy nagy deszkára halmoztam az összeset, és bizony csúnyán elbántam velük egy kapitális méretű késsel.

Egy nagy serpenyőben vajon hét gerezd fokhagymát kicsit hmmmm... Aztán provanszi bele, majd a csirkeaprítmány. Kicsit pirulgatott, közben kapott abból a szárított kakukkfűből, amit a születésnapomra kaptam cserépben. (De akkor még nem volt szárított.) Borsot, s tárkonyt is, még hozzá éppen annyit, ami nem nyomta el a többi ízt, de issszonyúan megpörgette a az egész cuccos ízvilágát.

Belenyomattam aztán egy zacskó tejszínt, majd egy háromnegyed citrom levét. A maradék egynegyed citrom egy korsó sötét búzasörbe ment, a búzasör meg... nem nehéz kitalálni, hogy hova ment. Kis sűrűsödés után tettem beléje elég sok fagyasztott bazsalikomot, és kész is volt.

Ezt a bő háromnegyed órás kaját tésztával ettük. Nem lehetett nyelni, mint kacsa a nokedlit, dehát ez szerintem nem meglepő és nem is baj, csak már hozzászoktunk ahhoz, hogy a tésztát mártásokkal esszük. Nem, ez most hús volt körettel, mégha a hús nem is volt egyben, egészben. Akinek nem tetszik, termeljen több nyálat. Vagy csináljon salátát. Na.

rakott minden ami otthon van

Mára megnyertem a főzést. Felmértem mi van otthon és az azt kisebb elhanyagolásokkal mind beleraktam.

Miközben Kinga krumplit pucolt nagy erőkkel, és felvágtam három nagy fej hagymát, olívaolajban elkezdtem pirítani és hozzányomtam három gerezd fokhagymát na meg némi csilit. Mikor már nem csak megpárolódott, hanem kicsit meg is pirult a cucc, akkor hozzádöntöttem egy üveg sűrített paradicsomot. (Közben feltettem melegedni másfél liter olajat, benne négy nagy gerezd fokhagymával.) Belevágtam a paradicsomba fél üveg olívabogyót, rengeteg fagyasztott bazsalikomot, oregánót, provanszit. Sóztam, borsoztam

Közben szerb, majd magyar népzenét hallgattunk szépen (Teofilovice testvérek, Kallós Zoltán, Fonó együttes)

Az olaj felforrósodott, a fokhagymák megsültek benne, azokat is belenyomtam a paradicsomba, az olajba pedig beledöntöttem a másfél kiló felkarikázott krumplit, (miközben Kinga már javában padlizsánt dolgozott felfelé).

Ittam kávét, másodszorra is. De a krumplik elvoltak egy darabig, és közben a padlizsánt felszeleteltük, besóztuk, és mikor a krumplik végre aranylók lettek, letörölgetve a megizzadt szeleteket, kisütöttük azokat is.

Főztem fél kiló tésztát (újféle, mint kiderült: igencsak gagyit) és a padlizsánnal, a krumplival egyetemben, sőt rengeteg paradicsommal, a paradicsomszósszal, sajttal, juhtúróval lerétegeztem. Belül pedig a bort rétegeztük diópálinkával.

Eddig kábé két óra volt a folyamat, és még fél órát sütöttük. Osztán megettük. Az utolsó morzsáig. Kissé majd kipukkadtunk.

pégyőri kemencézés

Tábori keretek között háromnapos bakonyi tájfutóversenyen vettem részt, és a szállásunk a régről ismert és szeretett pénzesgyőri Pangea-házban volt. Ottan van ám egy szabadtéri kemence, és ezt a lehetőséget ki kellett hogy használjuk egy jó kis langallósütéssel. Mivel állítólag erre a feladatra én voltam a táborban a legalkalmasabb személy, ezért az akciót én bonyolítottam le. ...Baromira élveztem!

Egy-két körülbelüli utasításom szerint István bevásárolt, és ezekből a hozzávalókból a délután közepefelé neki is láttunk. Először is néhány szorgos kukta kitakarította a rendkívül retkes kisebbik dagasztóteknőt. Közben kovászt készítettem öt élesztőből, meg érzésnyi lisztből és vízből, kevéske cukorból.

Elég hűvös idő volt, meg sem akart mozdulni. Közben a siserehad nekiesett a sok kiló vörös és lilahagymának, és felvágta darabokra, én meg elkezdtem a két kiló kockázott teszkóbacon zsírját kiolvasztani. Elég gusztustalan egy húskészítmény volt ez, zsír nem is annyira, csak víz jött inkább ki belőle.

Zsuzsa kezdeményezésére meleg vízbe tettük a kovászos kancsót, ami eléggé felpörgette az eseményeket. Bálint és Panka már alig bírták kordában tartani mind a tíz mohó ujjukat, hogy rávessék vele magukat a lisztre, vízre, kovászra, és tésztát gyúrjanak belőle. Miközben a szalonnakevergetést Kristófra bíztam, Panka és Bálint kezei alá döntöttem három kiló finomlisztet, és kábé harmad-harmad kiló graham búzalisztet és teljes kiőrlésű rozslisztet, továbbá ki tudja mennyi vizet. Amikor jó kulimászosak lettek, akkor a maradék egy kiló finomlisztet a kezükre szórogatva, biztattam, igazgattam őket, és így két helyre, hólyagos tésztagombóc keletkezett. Egymás mellé szorítva letakartam őket, hadd keljenek kicsit.

Begyújtottam a kemencében a fát, mint utóbb kiderült, kicsit későn, mert a két tésztagombóc (nem várt gyorsasággal) 10perc alatt összenőtt és másfélszeresére duzzadt. Felváltva nyomkorásztam a tésztát és piszkáltam, raktam a kemencetüzet, miközben kiadtam az ukászt a rengeteg hagyma szalonnazsírban történő megpirítására. Sajnos a zsír kis mennyisége és a lábos geometriája miatt (magas, keskeny) a hagyma egyáltalán nem pirult, és még csak nem is annyira párolódott, mint inkább főtt (hagymalevesnek tökéletes lett volna)... Na, ennyi baj legyen.

A kemencében (egyenlőre még tűz mellett) kezdett csinos parázsmennyiség kialakulni. Kitoltam hát a két szélére, a kemence közepét nedves felmosóval kitakarítottam, és szóltam Pankának és Imolának, hogy nyújthatják az első langallót a lapátra. Mivel a sót okosan kifelejtettem a tésztából, ezért minden egyes kis gombócot külön kellett megsózni. ...És beindult a legparásabb, legismeretlenebb rész: a kemencében sütés.

Az első vastag lett, még nagyon égett a tűz, így a külseje égett, a belseje nyers lett. A második felfújódott, az alja a kemencéhez ragadt és kiszakadt, a harmadik már egész pofás lett, de a közepe ennek is nyers volt. Közben a Pankáék lelkesen nyújtottak, én meg elbénáztam az időt, és azok úgy ráragadtak a a lapátra, hogy csak késsel lehetett levakarni őket, darabokban. ...De aztán a negyedik darabtól (egy olyan fél óra bénázás után) kezdett beindulni a dolog.

Egyszerre három, kábé 25cm átmérőjű lepény sült a kemencében. Amikor nagyjából megsültek, kikanalaztam őket és a lelkes lapáthordó legénykékkel az asztalhoz vitettem őket, ahol a még lelkesebb jelentkezők saját ízlésük szerint díszítették szalonnás hagymával, kolbásszal, sajttal. Ezután még visszatettem őket egy kicsit, és amikor összesült az egész miskulancia, akkor tejföllel be lehetett harapni.

Nem voltam rest szórakozni a mindenféle egyéni csinálmányokkal, töltött golyókkal, melegszendvicsekkel sem.

Este kilencre a teletömött fiatalok és lurkók között már csak egy-két falatozó akadt, azok is már csak sportból ettek, s az utolsó két langalló felével már azok sem bírtak...

...Nekem nagyon tetszett, és többen állították, hogy nekik is. Hát legyen máskor is szerencsénk!

lecsószerűség

Mindjárt megyek a Fátrába, de előtte még összedobok valamit, hadd vigyek oda egy kis hazait a gyomromban.

A szokásos hét fej hagyma nagy adag szalonnazsíron kellemes indítás, de most rögtön egy kiló hámozott (leforrázva is elég hosszan hámozott) paradicsomot és másfél kiló megtisztított, felaprított paprikát hajítottam hozzá, meg még egy hegyeserősnek (egy kellemetlen kóstolóélmény után csak) a felét adagoltam bele.

Miközben a párolódást megkezdték, felvágtam egy kis maradékot, konkrétan 30dkg gombát, és utánaeresztettem azt is.

Háromnegyed kiló sertéslapocka lecsimbókozása és vagdalása volt soron. (Közben sóztam, borsoztam rendesen a paprika párolódmányt.) Kockásított formátumban azt is beleküldtem, és pároltam szorgosan, hosszan.

Mindezt szépen csöndben, szárazon végeztem, önmaga élvezhetőségében.

Leve maradt bőven, több, mint egy óra forralás után is, úgyhogy stílustalanul a vizes cókmókhoz rámoltam a fűszerpaprikát. De persze azért föloldódott...

A végkifejlet előtt hozzákanalaztam egy jó adag tejfölt.

Kenyérrel beküldtük, én még pistáztam, sóztam is... Aztán mit sem sejtve irány a Fátra!

gulászuppö

Február óta csücsül a mélyhűtőben egy marhalábszár darab... És ímé elérkezett az idő, mikor belőle kaja leend. Azt hittem, több a hús, de így, hogy csak olyan másfél kiló volt (legfeljebb kettő) megelégedtem hét hagyma megpárolásával (persze szalonnazsíron). A hagymák közül négy szépséges hófehér színű volt olyan zsenge volt (lehet, hogy ovis vagyok, de én még nem is láttam ilyet) Nem is kellett volna vizet alálöttyintenem, olyan szépen párolódott a saját levében is, csak ez ugye már kicsit későn derült ki.

Miközben a hagyma párolódott, puceráltam a husit, és miközben puceráltam a husit, eszembe jutott, hogy paprikát is akartam bele tenni, szóval a húspucerálást felfüggesztve beleaprítottam 3 zöldpaprikát a párolódó hagymákok közibe. Mire a trancsírozást befejeztem a paprika utol is érte a hagymát, beledobtam a húst, hadd szóljon...

Adtam neki sót, borsot, csípőspaprikát, köményt, két babérlevelet...
...Hát eresztett levet bőven, de aztán lepirult, akkor kicsit fölengedtem, akkor megint lepirult. Közben hámoztam répákat (asszem 5 nagy sárga 4 kicsi fehér), meg rájöttem, hogy nekem muszáj bele valami tésztaszerűség. Sok. Így begyúrtam három tojásból meg kábé harmad kiló lisztből csipetketésztát. Szép kemény lett.

Közben eltelt két óra. Akkor megpaprikáztam módjával, de alaposan, és felengedtem vízzel. Beledobáltam a répákat, majd gyors krumplipucolás következett, meg vagdosás, és a répáknak negyed óra egérutat adva megindultak a levesbe a krumplik is, mind a négy.

Amikor minden puha volt (ja! a répák nyertek, de nem sokkal) és a kóstolgatás közben kiderült sóhiányt pótolgattam, akkor indultak volna a csipetkék. Igenám, de úgy terveztem, hogy a krumplinyomón fogom átpréselni, így nem csipegettem le, viszont a krumplinyomót meg nem találtam, viszontellenben igenerős késésben voltam. Na most mi lesz? Végül nagykapkodásban lereszeltem a tésztát... najó nem lereszeltem, hanem inkább átgyötörtem egy nagylyukú reszelőn. A csuklómon is lett egy nagy lyuk, a gulyásleves, meg nyomokban embert tartalmazhat. ...Sebaj. Elrohantam.

Megjöttem ám másnap és megkóstoltam. A publikum egy része túl erősnek találta, de értelmes mennyiségűre hígítva ez a probléma megszűnt, sőt én pölö még tettem hozzá erőset pluszba is. Kicsit talán sótlan is volt, de ezen ugye egy leves esetében könnyű segíteni.

Azér szerintem jó lett.

tök jó - bizony

Vége a munkaszolgálatnak! Kitört a szünet, azaz a szakmai gyakorlat pontosabban, ezért nem érek rá délelőttönként főzőcskézni. De ma még szabad vagyok. És Piroska születésnapja. Hát jó kis születésnapi ebédet csináltam, olcsó, és egyszerű, de neki tetszett, és végülis ez a lényeg.
Vettem négy darab cuki kis zsenge tököt és felkockáztam. A pünkösdhétfőutáni kifosztottságban leledző piacon éppen annyi darált húst fogtam magamnak, amennyire szükségem volt: bő 70dkg. Egy jó adag széjjelpárolt hagymán megpirítottam, pároltam a husitörmeléket, és végül hozzáhajítottam a rengeteg tökkockát.

Addig pároltam, amíg még éppen egyben maradtak a tökdarabok, sóztam, borsoztam és igen bátran majoránnáztam (ez az egyik lényeg). (Lehet, paprikásan is csinálni, meg persze kaprosan is, úgy jobban illetve még jobban hasonlít a tökfőzelékre.)

Végül 4deci tejfölös habarást küldtem bele. Iszonyú gusztustalan takony lett az egészből. De fincsi lett. Akinek nincs baja a tökkel az nem tud betelni vele. Nagykanállal lehet falni, mint az életet.

két népszerűtlen cuccból

Ma, azaz dehogy ma, még tegnap, hogy ma mással foglalkozhassak, úgy döntöttem, hogy két általam igen kedvelt, de nem túl közkedvelt hozzávalóból gyártok tésztáravalót.
Fogtam egy nagy rakás hagymát, és a szokásos módon, kis víz, borocska aláöntögetésével megpároltam. Ráküldtem 60dkg a változatosság kedvéért, nem apróra vágott, hanem felkockázott gombát. Amikor lepirult, az apróra vágott 70dkg csirkemáj következett. (Amit két hentestől vettem, mert az először megjelölt mennyiséget kevésnek ítéltem, de cikinek éreztem visszamenni, hogy bocs kérek még. Gáz mi?)
Közben mentek bele a zöldfűszerek, és végül az egész üveg bort felhasználtam (persze a nagy része nem a lábosban kötött ki.)
Paradicsom (sűrített - még) kis főzés, só, bors, bors még, színes is. Friss bazsalikom bele. És kész is. Tessék tésztát főzni, rálapátolni, sajtot reszelni rá.

Valakinek a gomba nem tetszett, valakinek a máj, nekem meg az, hogy szerintem kicsit híg volt az állaga, meg az íze is... De azért volt akinek tetszett... De Ő elfogult, úgyhogy az nem számít.