a túlkeltetés (akarom mondani túlkelesztés) mesteriskolája

Ma is egyCDs kaját dobtam össze. De még a CD előtt elrajtoltattam felfutáshoz az élesztőt. Be voltak indulva a kis saccharomycesek. Éppencsak meg bírtam reggelizni mielőtt kimásztak az edényből. Összedobtam hát a tésztát - Szélrózsa hallgatása közben - bő egy kiló lisztből, volt benne kb. egyötödnyi (vagy még kevesebb) teljeskiőrlésű is.

Gyönyörű hólyagosra dagasztottam...

Felvágtam a szalonnát, kiolvasztottam a zsírjáról és megsütöttem-pároltam benne kegyetlenül sok hagymát. Közben a tészta eléggé megnőtt, de én még elmentem futni is. Mikor visszaértem belőle, hát láttam ám, hogy a tészta teljesen túlkelt. Megpróbáltam kiborítani, a brutál kilisztezett edényből így jött ki:


Begyújtottam a sütőt, majd kitaláltam, hogy én még nem is vagyok éhes. Mire az lettem, elmentem iskolába. Mikor este hazajöttem, otthon már várt a háromszor túlkelt, jó kopogós, rágós langalló, kolbásszal, hagymával, szalonnával, sajttal lefödve. Nem valami általános módszer, de mi úgy szoktuk, hogy mindkét felét megsütjük a lapoknak, utána rátesszük a fönti módon elkészített szalonnáshagymát, meg felkarikázott kolbászt, esetlegesen később sajt is jön és úgy még kicsit megsütjük. A többi már utólagos, sütés utáni...

Jól leküldtem tejföllel, raktam rá még sajtot és elropogtattam.

kiHALás előtt

Volt még maradék a hétvégéről bőven, de nem elég. Nameg ki tudja mi lesz holnap, megcsinálhatjuk ma a holnapi kaját (aztán megtudtam, mi lett holnap... egész héten alkalmatlan voltam a főzésre...)
Nem spiláztam túl a kérdést. Beraktam a Villon balladákat a Kalákától, és mire lejárt a lemez kész is voltam. Nade mivel is...
Megpucoltam és kínosan apróra vágtam néhány kisebb fej hagymát, szépen üvegesre pirítottam. Ja igen... A hagymapucolás, most új és meg izgalmasabb, mert a nem lehet ám a szottyadt külső levelet megfogni, ami könnyen lejön, hanem le kell vakarászni a kemény, barna színű külső héját és külön gyűjteni. (Közeleg a húsvét, tojásfestés, satöbbi...)
Kibontottam mindenféle halkonzerveket: kettő szardíniát, kettő tonhalat, meg egy füstölt sprotnit, szépen leöntöttem a levüket, majd most jött az igényességi lépés (mely a főzési idő felét kitette). A szardíniákból és a sprotnikból elkezdtem kibányászni a gerincüket. Mikor már fülig halpépes voltam, akkor kezdtem elgondolkodni, hogy van-e ennek értelme, de akkor már csakazértis végigcsináltam... és azt kell, hogy mondjam, hogy megérte... Szerintem nem nagyon zavaró, ha egy két csigolya néha szétpattan az ember foga alatt, de megéri az a luxus, amikor nem.
Zöldfűszerek, só, bors bele bátran. Elővettem egy kapitális üveg paradicsomot, Elkezdtem beleadagolni, aztán egyszerélünk alapon beleraktam az egészet.

Még szerdán is ezt ettük... (sajttal)

De akkor még akkor is verekedtünk érte kicsit... (szóval úgy tűnik nem volt rossz...)

...hánytam már szebbet

Vajh, hol vannak már a múlt ködébe vésző konyhaköltészeteim, az őszi, lángoló lekelesedésem fergeteges, gyümölcsöző alkotómunkái. A nagyszerű lakomák... Ma tovább rontottam a héten már amúgy is mélyrepülésbe kezdő népszerűségi indexem. Na mindegy, én nem veszem a lelkemre. Akinek nem tetszik, iratkozzon be a menzára, vagy főzessen otthon anyjával! Na.
Szétkaptam egy közepes fej karfiolt apró negyedrózsáira, és felraktam főni. Ezután fél hektogramm (jó kis mértékegység mi?) vajra rákanalaztam ugyanennyi lisztet. Habzikmár, ráöntöttem hát a forró tejet apránként. Miközben próbáltam a csomókat eldolgozni, rájöttem, hogy vajon miért mondják, hogy a besamelt habverővel kell készíteni. A válasz megrázó és egetrengető. A megvilágosodás percei a következők: Nagyon körültekintően és pont a kellő fokozatossággal nyomattam bele a tejet, a krémes, jól kikeverhető állag fenntartása érdekében, közben a fakanállal veszettül kavircoltam körbe-körbe az edényben... És majdnem az összes csomó eltűnt. De csak majdnem. Egy gyors mozdulattal ekkor előkaptam a habverőt, és két keveréssel töksima lett az egész. Óriási mi?

Kész van hát a besamel, beleraktam még egyetsmást. Harminc deka U2ρ-t (...azaz juhtúrót... tudom, gagyi poén) némi fetasajtot, ami tegnapról maradt, meg trappistát is. Megfűszereztem némi ilyenolyan zöldfűszerrel, sóval, borssal. A sajt kicsit nehezen olvadt szét benne, aggódtam az állag miatt, ezért sajnálatos módon beleraktam még tejet. Ennek köszönhetően az így keletkezett (és most már bevallhatom: melegszendvicskrémnek szánt) takony a sütésfőzési hőmérsékleten egyértelműen az olvadási tartománya fölött volt. Jó híg lett: éljen! De legalább kész.

Csináltam még burgonyakrémlevest. Hagymát pároltam vajon, a korábban megfőzött kis krumplidarabkákat ráküldtem, szétnyomkodtam rajta. Főztem még kis tejben, kis vízben, próbáltam teljesen szétpasszírozni a krumplikat, de azok csak nem hagyták magukat. Node sebaj, megfűszereztem kis kakukkfűvel, provanszival, némi borssal, sóval. Megvártam míg kicsit kihűl, és akkor besűrítettem másfél deci tejszínben elkevert három tojássárgával.

Végülis... Nem hagytam ki belőle sok mindent, csak a póréhagymát, a tyúkhúslevest, a petrezselymet, mindenféle nem bele való fűszerekkel szemeteltem tele, és a krumplit sem sikerült szétnyomni. Továbbá zsemlekockákat sem pirítottam hozzá. Sima pirítóskenyérrel ettük. Nyam.

A melegszenvicskrémet meg rákentem kapitális nagy kenyérszeletekre ("minél kevesebb széle, annál kevésbé folyik le" alapon) és beraktam a sütőbe. A teteje most is olyan szépen megpirult mint mindig. Semennyire. (A fényképen kicsit csaltam...)




...Epilógus...
Vasárnap a maradék melegszendvicskrémet és a harmadannyi gombapaprikást egymás mellé helyeztem néhány csukott pizzába. Akárki akármit mond, az eredmény fergeteges, hála a bajnok kelt tésztámnak. A két cucc is együtt kihozta egymásból a legjobbat. ...Méghogy nem lehet a szarból várat építeni.

nem bírtam már a kedvencem nélkül

Aki esetleg nem tudta volna: én a gombapörkölt koronázatlan királya vagyok. Csak miheztartás végett mondom. Az uralkodói hatalmam azonban mostanában nem gyakoroltam, hiszen hosszú utazásokat teszek az eddig ismeretlen receptek birodalmaiban. Ma azonban hazahúzott a szívem és megpróbáltam felvenni a kormányzás elhagyott fonalát. Megadtam a módját minden szempontból, szántam rá időt, fáradságot is. Robotgépek kizárva, időmegtakarítási slendriánság naná hogy nincs.
Kilenc közepes fej hagymát vágtam szanaszéjjel. Aki még nem látott nagy kupac felszeletelt hagymát, az szóljon, felrakom a képet. Vágtam egy nagy halom füstölt szalonnát, kiolvadt belőlük a nagy teflonba fél ujjnyi zsír, és megkezdődött a hagymák lassú párolódása. Nem akartam gyomorfelfújós féligpárolt hagymapörköltöt enni... De volt a hagymáknak ideje mindenre, ugyanis meg kellett mosnom és felvágnom két kiló gombát, a végén már tényleg rákapcsoltam, de ez így is majdnem háromnegyed óra volt. Az viszont világossá vált, hogy ez nem fog beleférni a teflonba, ezért áttelepítettem az egészet a nagy acéllábosba. Kételkedtem benne, hogy ennyi gombát még a héten zsírjára tudok pirítani, úgyhogy most alaposan megpaprikáztam, rádobtam a gombát... Azaz rádobtam volna, de még ebbe sem fért bele egyszerre, csak mikor az első kétharmada kicsit már összeesett.
Amikor a gombák szépen összeszottyadtak, visszatelepítettem a teflonba a kisebb leégési valószínűség, ugyanakkor nagyobb pirítási és párologtatási felület létrehozatala végett. Láttam, hogy túlságosan kicentiztem a dolgot: így meg a tejföl nem fog beleférni, de már késő volt visszakozni...
Rotyogott, rotyogott. A falon és a pulton egyre jobban látszott, hogy mi készül itt. Hogy mi? Hát bizony csodálatos és elkerülhetetlen takarítási kényszerhelyzet létrejötte van fennforgásban. Hát ez van.
Közben kíméletlen alapossággal megborsoztam, továbbá - ne legyünk már unalmasak - raktam bele leheletnyi provanszit, kakukkfüvet, borsikafüvet. Csak úgy éppenhogy. ...És persze megsóztam. A körülményeimre való tekintettel, kidülledt halántéki erekkel koncentráltam, hogy ne sózzam el. Ha a nők beleszólnak a birodalom ügyeibe, abból semmi jó nem származik.
Végül számlálatlanul hosszú idő alatt a gomba csak elfőtte a levét, addigra a karom leszáradt annyit kevergettem, nehogy odakapjon a paprika... és akkor kezdődhetett a szakaszos párlás igényesen végrehajtott művelete. Amikor késznek ítéltem, beleborítottam fél liter tejfölt (végül mégis belefért) összeforraltam, azt jóság van. A pörkölt paprikássá nemesedett
Jött a nokedli manifesztációja. Az elmúlt év legnagyobb reformjának neveztem ki (uralkodói jogkörömnél fogva) a nokedlikészítési gyakorlatomban bekövetkezett változást. (Tisztelet és megbecsülés a ötlet mellett kardoskodó tanácsosnak!) A nokedlitésztát csak akkor rakom össze, mikor már felforr a víz és amint összeáll (nem baj, ha nem sima) már küldöm is át a szaggatón. Elég kis nokedliszaggatónk van és a lábos is több fordulós megoldást tesz csak lehetővé. Mégis a víz felforrása utántól számítva húsz perc volt szűk másfél kiló lisztből készült nokedli előállítása. Királyság!

A végeredmény lepattant a maximalizmusomról. (Talán a hagyma volt egy hangyányit sok) Felháborító módon ugyanis nem fetrengtem földöntúli önkívületben az ebéd utáni órákban, csak egyszerűen nagyon finom volt. Le kell, hogy mondjak, nincs mese.
Bálint továbbra sem szereti a nokedlit, Anna meg a gombapaprikást... Trónfosztás!

fogmosással egybekötött böjtösámde hatkiló babkaja

Vakarom már mostanság a fejem eleget, hogy hogyan tegyek eleget a húsmentesség követelményének. Elsőre nem tűnt nagy ügynek, de mégis... Le vagyok korlátozva, és ezért a szellemem nem szárnyalhat szabadon a konyhai ötletek és megvalósulási helyszínek sokdimenziós absztrakt hiperterében.
Mára vettem ámdeviszontugyanakkor két kiló babot. Zöldet. Megsóztam egy lábos vizet és megfőztem benne nagyjából a babokat. Közben paradicsommártást állítottam összefelé. Felvágtam némi (asszem öt kisebbközepes) hagymát, fokhagymát, megpároltam. Belement egy jó adag sűrített paradicsom.

Akkor felvágtam olajbogyókat.

Annyira jó, hogy már korán reggel besüt a nap! (Mint az a képen is látható.) Azért más hangulatú dolog így főzni...

Mélyhűtőből elő a bazsalikom, a menta. Elmorzsoltam még mielőtt kiolvadt volna, só, bors, készen is vagyunk.

Leraktam sütőtálba a bab felét, rá a szósz, majd nyolc darab felszeletelt főtt tojás. Megint bab, megint szósz... Végül elkezdtem rámorzsolni feta sajtot. Miután nyakig összekentem magam ezzel a krémes állagú fetasajttal, készen is voltam. Már csak le kellett ennem magamról kiflivel a kenőcsös sajtréteget, és a kaját összemelegítettem a sütőben.

...Nos először is értékeljünk mindent a maga helyén. Ahhoz képest, hogy se szénhidrát, se hús nincsen benne... Na. Ahhoz képest jó ez.
Viszont mentatúladagolás miatt, ha nagyobb mentalevéldarabok kerültek a villára, kicsit fogkrémélménye volt az embernek. Sótlan is volt, de ez mindig a kisebbik baj. Feta sajttal sóztuk meg, ami kifejezetten jó tett a végeredmény összhatásának. ...Érdemes kipróbálni.

moslékgyártás

A mai napon moslékgyártás volt. A maradékokat akartam feldolgozni ugyanis. Ezzel azonban a felsőbb hatalmi erők nem voltak tisztában, és a hétvégéről megmaradt pizzaszósz közben már némi hőelvonás miatti jelentős entrópiacsökkenésen esett át. Az így létrejövő kristályos szerkezete alkalmatlanná tette a főzés közbeni kémiai folyamatok lejátszódására, ezért alacsony hullámhosszú fotonok besugárzásával akartam segíteni a helyzeten.

Kivettem a fagylaltosdobozból, és beleejtettem egy melegítésre alkalmas tálba, amely ettől rögtön el is vesztette alkalmasságát. Megszűnt ugyanis a kontinuitás a két fele közt. Nem a mártás vette fel az edény alakját, hanem fordítva. De csak kábé.
Node sebaj, van máááásik. Beindult a Tara: Boys in the Lane. Aztán közben hagymát pároltam, és nagylyukúnlereszelt módosult gyökereket pirítottam rajtuk. A reszelésnél megint mindenféle dilemmába kerültem, hogy kézzel, vagy géppel. Természetesen két szék között a pad alá estem, a lehető legtöbb pluszmunkával. Darabolás, eszköztakarítás.

Elővettem a másik moslékhozzávalót... Eredetileg nem akartam gombát tenni a mártásba, mert hát mostanában csomót ettünk, és csomót fogunk is enni, de aztán látom, hogy megmaradt tegnapról egy csomó abból a tejszínes sajtos gombatakonyból, amivel ízesítettük a rántott csibéinket. Annak a tejszínnek már tegnap is volt némi stichje, hát gondoltam, jó lesz minél előbb elkeverni valami kajával, mert különben menthetetlenül a kagylóban végzi.

Beleraktam ezt is, hozzádöntöttem a pizzaszószt. Háromnegyed óra alatt eljutottam idáig. Már csak párolás (nem sikerült elzárnom, de az edény megint megmentett), meg tésztafőzés, sajtreszelés, megzabálás. Aki nagyon kemény volt, a maradék krumplival ette. Moslék a köbön.

krumpli. meg gomba.

Megfőztem a krumplikat. Közben meg megpirítottam a gombákat és rájukütöttem 4 tojást. Azon gondolkozta, hogy ez tisztára olyan lesz, mint nem olyan régen a gombás rakott krumplim. Ettől kicsit elvesztettem a kedvem, de nemannyira. Meg aztán nem is lett olyan.

A krumplikat kivájtam, beleraktam gombát, aztán ez elvesztette a jelentősségét, mert a maradék gomba, meg a krumplihulladék belepte az egészet. Kivajazott, kizsömimorzsázott tálban. Ottan. Mindez jó sokáig tartott, mindenféle CDket hallgattam hát. Nyakonöntöttem egy liter tejes-vajas paprikás tejföllel.

És jó sokáig sütöttem a sütőben. Sajttal szórva ettük. Érdekes meg kábé annyira volt, mint ez a bejegyzés.