Volt még maradék a hétvégéről bőven, de nem elég. Nameg ki tudja mi lesz holnap, megcsinálhatjuk ma a holnapi kaját (aztán megtudtam, mi lett holnap... egész héten alkalmatlan voltam a főzésre...)
Nem spiláztam túl a kérdést. Beraktam a Villon balladákat a Kalákától, és mire lejárt a lemez kész is voltam. Nade mivel is...
Megpucoltam és kínosan apróra vágtam néhány kisebb fej hagymát, szépen üvegesre pirítottam. Ja igen... A hagymapucolás, most új és meg izgalmasabb, mert a nem lehet ám a szottyadt külső levelet megfogni, ami könnyen lejön, hanem le kell vakarászni a kemény, barna színű külső héját és külön gyűjteni. (Közeleg a húsvét, tojásfestés, satöbbi...)
Kibontottam mindenféle halkonzerveket: kettő szardíniát, kettő tonhalat, meg egy füstölt sprotnit, szépen leöntöttem a levüket, majd most jött az igényességi lépés (mely a főzési idő felét kitette). A szardíniákból és a sprotnikból elkezdtem kibányászni a gerincüket. Mikor már fülig halpépes voltam, akkor kezdtem elgondolkodni, hogy van-e ennek értelme, de akkor már csakazértis végigcsináltam... és azt kell, hogy mondjam, hogy megérte... Szerintem nem nagyon zavaró, ha egy két csigolya néha szétpattan az ember foga alatt, de megéri az a luxus, amikor nem.
Zöldfűszerek, só, bors bele bátran. Elővettem egy kapitális üveg paradicsomot, Elkezdtem beleadagolni, aztán egyszerélünk alapon beleraktam az egészet.
Még szerdán is ezt ettük... (sajttal)
De akkor még akkor is verekedtünk érte kicsit... (szóval úgy tűnik nem volt rossz...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése