...hánytam már szebbet

Vajh, hol vannak már a múlt ködébe vésző konyhaköltészeteim, az őszi, lángoló lekelesedésem fergeteges, gyümölcsöző alkotómunkái. A nagyszerű lakomák... Ma tovább rontottam a héten már amúgy is mélyrepülésbe kezdő népszerűségi indexem. Na mindegy, én nem veszem a lelkemre. Akinek nem tetszik, iratkozzon be a menzára, vagy főzessen otthon anyjával! Na.
Szétkaptam egy közepes fej karfiolt apró negyedrózsáira, és felraktam főni. Ezután fél hektogramm (jó kis mértékegység mi?) vajra rákanalaztam ugyanennyi lisztet. Habzikmár, ráöntöttem hát a forró tejet apránként. Miközben próbáltam a csomókat eldolgozni, rájöttem, hogy vajon miért mondják, hogy a besamelt habverővel kell készíteni. A válasz megrázó és egetrengető. A megvilágosodás percei a következők: Nagyon körültekintően és pont a kellő fokozatossággal nyomattam bele a tejet, a krémes, jól kikeverhető állag fenntartása érdekében, közben a fakanállal veszettül kavircoltam körbe-körbe az edényben... És majdnem az összes csomó eltűnt. De csak majdnem. Egy gyors mozdulattal ekkor előkaptam a habverőt, és két keveréssel töksima lett az egész. Óriási mi?

Kész van hát a besamel, beleraktam még egyetsmást. Harminc deka U2ρ-t (...azaz juhtúrót... tudom, gagyi poén) némi fetasajtot, ami tegnapról maradt, meg trappistát is. Megfűszereztem némi ilyenolyan zöldfűszerrel, sóval, borssal. A sajt kicsit nehezen olvadt szét benne, aggódtam az állag miatt, ezért sajnálatos módon beleraktam még tejet. Ennek köszönhetően az így keletkezett (és most már bevallhatom: melegszendvicskrémnek szánt) takony a sütésfőzési hőmérsékleten egyértelműen az olvadási tartománya fölött volt. Jó híg lett: éljen! De legalább kész.

Csináltam még burgonyakrémlevest. Hagymát pároltam vajon, a korábban megfőzött kis krumplidarabkákat ráküldtem, szétnyomkodtam rajta. Főztem még kis tejben, kis vízben, próbáltam teljesen szétpasszírozni a krumplikat, de azok csak nem hagyták magukat. Node sebaj, megfűszereztem kis kakukkfűvel, provanszival, némi borssal, sóval. Megvártam míg kicsit kihűl, és akkor besűrítettem másfél deci tejszínben elkevert három tojássárgával.

Végülis... Nem hagytam ki belőle sok mindent, csak a póréhagymát, a tyúkhúslevest, a petrezselymet, mindenféle nem bele való fűszerekkel szemeteltem tele, és a krumplit sem sikerült szétnyomni. Továbbá zsemlekockákat sem pirítottam hozzá. Sima pirítóskenyérrel ettük. Nyam.

A melegszenvicskrémet meg rákentem kapitális nagy kenyérszeletekre ("minél kevesebb széle, annál kevésbé folyik le" alapon) és beraktam a sütőbe. A teteje most is olyan szépen megpirult mint mindig. Semennyire. (A fényképen kicsit csaltam...)




...Epilógus...
Vasárnap a maradék melegszendvicskrémet és a harmadannyi gombapaprikást egymás mellé helyeztem néhány csukott pizzába. Akárki akármit mond, az eredmény fergeteges, hála a bajnok kelt tésztámnak. A két cucc is együtt kihozta egymásból a legjobbat. ...Méghogy nem lehet a szarból várat építeni.