Az elmúlt néhány hónapban többször is volt szerencsém étteremben enni, és többször elgondolkodtam, hogy a csaknem minden hasonló helyen megtalálható tejszínes gombás csirkét válasszam... De aztán gondoltam magamban, hogy bár még sosem ettem ilyet otthon, biztos nem nagy kunszt csinálni, majd valamikor összehozok egy ilyet...

Hát ma volt az a valamikor. Hazatértem a piacról 4 jól megtermett (állítólag házi) csirkemellel. (Megjegyezném az anyai emésztőrendszeri reakció teszt tévedhetetlen eredménye alapján valóban házi, vagy legalábbis egészségesebb állatokról volt szó mint általában az tuti.) Alapból nincs bajom a mindenféle tetemekben turkálással, de most valahogy nem fűlött a fogam ezeket a madárhulla-darabokat megszabadítani a csontoktól. De végül, egészen gyorsan sikerült felnyiszatolni. Kicsit kikloffoltam, majd beleraktam őket egy tálba, s amíg ott néhány széttrancsírozott fokhagymagerezd, némi rozmaring, só, bors és vagy egy deci olívaolaj társaságát szokták megfelé, addig megmostam és felaprítottam egy kiló gombát.
...Ekkor újra kezelésbe vettem a husikat. Sokszor az ilyen cuccost úgy kell készíteni, hogy kicsit lepirítjuk a húst, majd utána illendő párolni. De nekünk sem elég nagy, sem elég jó teflonborítással rendelkező edényünk nincs a lepirításhoz. Úgyhogy előkaptam a szép méretes kontaktgrillünket, és 10 perc alatt aranylóra pirítottam rajta a két és fél kiló csirkét (olyan gyorsan történt, hogy megörökíteni sem volt időm), belehajigáltam egy magas falú serpenyőbe, aládöntöttem horribilis indokolatlan mennyiségű fehérbort (alsóörsi Antal pincészet), aztán hadd szóljon.
Nekiláttam a köreteknek, készítettem jázmin rizst. (Kivételesen nem felejtettem sem megpirítani, sem előforralni a vizet, sem megsózni... jeee) De hogy ne legyen unalmas, készítettem hozzá borsót és kukoricát is. A kukoricával volt egy kis gixer. A zacskó alján lévő adag már kábé 5x lehetett visszafagyasztva és összeállt egy csinos kis tömbbe, ami sehogy sem akart szétmenni a serpenyőben. Nekiestem hát a fakanállal, de csak a perifériára szorult kukoricák trancsírozás általi halálát sikerült elérnem. Végül egy jó irányzott leszúrással sikerült kettétörnöm a fagyott tömböt és ugyanazzal a mozdulattal ...a fakanalat is. Persze a fél konyhát beterítette a kukorica.
Oda se neki... lassan elfőtte az összes bort a csirke, kihalásztam a hússzeleteket, és rádobtam a gombát, zsírjára pirítottam (hát az is eltartott egy darabig). Ezen a ponton csaltam egy kicsit, mert láttam, hogy nem lesz elég a tejszín és tejjel kell "felvizeznem" a történetet, ezért beleszórtam fél kanál sűrítőanyagot (xantán-gumit ...jó vicc volt. ...tehát lisztet.) Ezután beleöntöttem e tejszínt, a tejet, reszeltem bele némi sajtot is, és besűrítettem.

Dávid ma nem jött és jól megszívta, hogy nem jött, mert amióta beiratkozott, most készítettem az első olyan bravúrosat, amilyenek korábban jóval mindennaposabbak voltak. Persze ebben is lehet hibákat találni: a hússzeletek kicsit szétszakadtak, a kukorica is kissé pépes lett, a borsó icipicit odakapott. De összességében igen finom lett, nem is hagytunk belőle hírmondót...