2010. december 20., hétfő

szárított paradicsom vs. turmixgép

Nahát nem akartam túlspilázni a szünet előtti utolsó főzéstémát, úgyhogy egy egyszerű de nagyszerű régi saját ötlethez nyúltam. Nem egy nagy etvasz a dolog, de jól eltalált arányokkal (senki ne kérdezze, hogy ez kvantitatíve mit jelent) igen jóízű tésztamártást lehet az alábbi módon előállítani.

Fogtam némi szárított paradicsomot (vagy másfél-két marokkal) ...aztán láttam, hogy alig maradt az üveg alján, és azt még hozzáborítottam (na még egy marok... kicsit sok is lett) és belehajítottam a turmixgépbe. Felöntöttem egy zacsi tejszínnel, belerittyentettem úgy fél üveg sűrített paradicsomot, majd egy csokornyi bazsalikomlevelet (ebben az évszakban az a mélyhűtőből jön). Só tilos! (hiszen rengeteg sós dolog megy bele) kell viszont bors s némi ilyen-olyan zöldfűszer (hogy pontosabban? franc tartja számon az ilyesmit, mindig ahogy jön)...


Aztán adjunk rá kakaót... Lett belőle valami narancssárga színű trutyi.

Kevés olajon megprítottam vagy öt gerezd szétnyomott fokhagymát, majd ráküldtem ezt az iszapot a robotgépből. Aztán még beleaprogattam olajbogyót, majd szardella híján harmad tubus szardellapasztát nyomtam bele (ez utóbbi kettő az eredeti ötleten túlmutató extra).






Kicsit összerittyentettem-rottyantottam, és már lehet is vele összepiszkítani a tésztát.

Sajtot reszelni rá ajánlatos, hamm.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése