Hát... (csakazértis hát!)
Már volt két blogom, amelyeken a "világmegváltó" gondolataimat tettem közzé... Bár nem maradtak visszhang nélkül, de egyre kevesebb ilyen gondolatom akadt, meg amik akadtak azokat sem nagyon találtam lejegyzésre méltónak... vagy nem tudom...
Most azonban valami egész mással kapcsolatban tört rám a világgákiálthatnék. ...Aki közelebbi kapcsolatban van velem, az tudja, hogy iskolai teendőim viszonylagos csekélysége miatt otthon teszem hasznossá magam hétfőkeddszerdacsütörtök délelőttönként: főzök, mosok, takarítok. A másodiktól és harmadiktól nem vagyok elmosva (muhaha) a főzést azonban mindig is szerettem, és most is nagy örömmel végzem...
Tehát erről fog szólni a bbbblog (deutálom eztaszót): Ma milyen természeti csapás sújtja Sárospataki rezidencia konyháját? (Mert bizony nem az edénytakarékosságról és a környezeti tisztaságról híresek az "alkotásaim")
Az előzményekről röviden:
Szeptember utolsó hetében álltam "munkába". Ezen a héten nagy konyhaköltészet következett, révén lelkesedésem akkor még teljes vállszélességgel szelte a habokat. (képzavarok forevör!) Most már gyakoribbak az energiatakarékos megoldások, és a hús is kevesebb, ugyanis az első két hetet a család nagyobb, húshagyóbb részének gyomra kicsit megsínylette (hogy a családfő pénztárcájáról már ne is beszéljünk).
Volt egy két nagy siker:
- egyik héten minden nap a család valamely tagja megdicsért, pedig nálunk ilyen udvariassági formula nincs
- kiderült, hogy még mindig díjnyertes a lángosom (olyan is megeszi aki amúgy nem)
- eszembe jut jónéhány sikeres improvizáció, de ezzel most nem fárasztalak titeket...
Egész konkrétan a kudarcokra emlékszem (jellemző):
- bármit képes vagyok elsózni, de különösen is a krumplis ételeket (sült krumpli, dödölle), hiszen mindenki tudja, hogy azokat lehetetlen elsózni.
- a legundorítóbb: karfiolpörkölt. Ez már önmagában is elég rosszul hangzik, de amúgy annyira nem lett volna az, ha nem főzöm totál szottyosra és nem égetem oda a paprikát, amitől totál keserű lett az egész.
- ezekívülképes vagyok: belezúdítani fél liter tejet (tejföl helyett) a tartárba, persze, hogy többször is belevágni az ujjamba és sorolhatnám...
Az elmúlt héten eddig:
- hétfőn maradék
- kedden rakott karfiol fantáziám szerint: sajtos, gombás besamellel csőben sütve. Szegény karfiolokat nem kellett volna úgy előpárolni... Akkor talán nem nézett volna ki a végeredmény úgy mint egy adag hányás, és kellett volna fog az elfogyasztásához... de az íze jó volt.
- szerdán gombafasírt (végre kipróbáltam ezt is) olyan mint a fasírt, csak hús helyett pirított gomba van benne. Ajánlom mindenkinek, főleg a vegáknak, ha tudni akarják, nagyjából milyen is fasírtot enni...
folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése