Először úgy gondoltam, hogy ma olyan energiatakarékos leszek, mint még soha. Volt a spájzban lezsírozva több befőttesüvegnyi paradicsommártás, amit még akkor tettünk el amikor dúlt a paradicsomszezon és fantasztikusan finom friss paradicsomból készült mártásokat lehetett csinálni... Hát gondoltam itt az ideje, hogy elővegyünk egyet, főzök hozzá tésztát, aztán jóccakát...
...Igen ám, de úgy alakult, hogy meghívtam a Vincét ebédre, hát gondoltam akkor nem lehet ilyen snassz dologgal előállni! Csinálok hozzá csirkehúsgolyókat. Ezért aztán rendeztem egy pótbevásárlást. Leizzadtam a szupermarketben, hogy nem akarnak darált csirkehusit adni, de aztán leesett, hogy hol lehet kapni a piacon...
Szóval hazaállítottam a hozzávalókkal. Fogtam a darált csirkehúst (70dkg) beleküldtem azt a maradék zsemlemorzsát (kb 20 dkg) amibe forgattam tegnap a gombafasírtokat. (Szóval belekerült a csirkehúsgolyóba néhány gombamolekula is... fúúúúj!) Zutty bele két tojás. ...Persze csak vásárlás után néztem meg alaposan a receptet, úgyhogy a fűszerezést saját ízlés alapján toltam: rozmaring, oregano, petrezselyem, borsikafű, só... Összetrutymákoltam, majd hagytam kicsit keményedni a hűtőben. Ekkor született meg bennem a végső elhatározás a blogvezetésről... NA és innentől kezdve csak és kizárólag baklövések következtek! Megírtam az előző bejegyzést, majd visszatérve a konyhába elkezdtem diónyi labdacsokat hengergetni a masszából. Ekkor jöttem rá, hogy kihagytam a borsot...
Gondoltam legyünk maximalisták, visszadobáltam a golyókat a tálba, összedolgoztam a borssal, és újrakezdtem a formázást. ...Arra hogy a fokhagymát is kihagytam, már csak a sütés közben jöttem rá...Nos tehát készen voltak a labdacsok.
Ekkor jött a kisütés... Elővettem "A teflonserpenyőnket". Hát igen... minthogy mindent abban csinálunk, kissé viseltes már, de a kegyelemdöfést mégis az adta, hogy egy adag lilakáposzta szénné égetésére használtuk fel... Úgyhogy teflon már nem sok van rajta... Oda is ragadtak a vékony réteg olajra dobált húsgolyók, akármilyen sűrűn is lökdöstem őket... Ezért áthelyeztem egy acéllábosba a bulit... Na abban ment egy darabig... Amikor kezdett kissé büdös lenni akkor kivettem az első adagot... Hát eddigre már a lábos alján is takaros égett húscafat mennyiség tanyázgatott, ezért bitzonság kedvéért nagyjából elmostam. De ez nem mentett meg attól, hogy a második adag ne tapadjon oda azonnal... Lila fejjel próbáltam visszatartani az agyvérzésemet és újabb serpenyőbe evakuáltam a húsgombócbandát, miközben a lakást a penetráns olajszag mellett most már tapintható sűrűségű füst is borította...
Végül csak elkészültek a kis nyomoroncok...Ekkor egy-két óra késéssel be is toppant Vince. Föltettem a tésztavizet, dumálgattunk, felforraltam a paradicsommártást.
...Kifőztem a tésztát, még kicsit kevésbé keményre is mint szoktam, leszűrtem... Dávidot vártuk, aki kedden befizetett a Sárospataki menzára... A tésztát megolajoztam, hogy ne tapadjon annyira össze... Vártunk... Dávid egyszercsak telefonált, hogy menjünk már érte, mert eltaknyolt biciklivel... Bringára szálltunk... Érte mentünk... Megállapítottuk, hogy semmi komoly...A tészta bár már nem volt olyan mire hazaértünk mint újkorában, de még egész jól nézett ki, kiporcióztam a srácoknak a húsgolyókat, rálötyköltük a paradicsommártást, reszeltünk rá kis sajtot... És nagy megelégedéssel az asztalhoz ültünk... Belekóstoltunk...
FÚÚÚÚJ!!! ... Hát bizony a paradicsommártás megsavanyodott a spájzban... Undorító ecetes borzalommal öntöztük meg a tésztát... ...Találtunk végül egy egész jó állapotban lévő másik üveget, azzal valamicskét javítottunk a helyzeten...
Jó étvágyat!
...Az hogy ezek után hogy késtem el az iskolából..., hát az már nem ide tartozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése