Lassan véget ér a karfiolszezon, hát még egyszer azért jól felpakoltam a 100Ft-os nagy fehér fejekből, rózsákból a piacon. Gombát is vettem, mert gomba nélkül nem élet az élet.

Nade mi légyen belőle? ...Régóta tervezem már, hogy készítek calzonét, így hívják az olaszok... gyakorlatilag egy csukott, félbehajtott pizza. (családunkban ejtsd: piZZa. Két kőkemény zengő zével. Ezzel több ismerősömet őrületbe lehet kergetni.) Rég csináltam ilyet utoljára... Pontosan tudom is hogy mikor, mert egy emlékezetes alkalomhoz kapcsolódik, 2008 kora tavaszán... aki tudja, adja át, aki nem hiszi, kérdezze meg azt aki tudja.
Megfogtam tehát szegény karfiolt és villámgyorsan szétcincáltam. Sós vízben ízléses keménységűre főztem, közben a gombát is felvágtam, megpirítottam.

A zöldségek puhultak, én meg alattomban elkészítettem fél liter besamelt. Tettem bele sót meg borsot, zöldfűszereket, szerecsendiót, mindenféle sajtot, de elsősorban is parmezánt... Félretettem hűlni, nameg a zöldségek is készen álltak a töltelékké átlényegülésre. Hozzájuk nyiszáltam az összes tarját ami tegnapról még maradt és nagy lelkesedésemben, hogy milyen jól állok, összekevertem őket (külön-külön) a besamellel... Ekkor persze rájöttem, hogy egy csomó dolgot kihagytam... Mint mindig. Node sebaj, a zöldséges kulimászhoz kevertem így - úgymond utólag - a kapribogyót, a tojássárgákat és a széjjelnyomott fokhagymát. A karfiolnál már erősen vigyázkodtam, nehogy a sok kevergetésben teljesen szétzúzzam a rózsákat...
Nakérem készen van a töltet. Jó-jó, de mibe töltjük? Az élesztőt már elkezdtem ébreszgetni némi víz meg liszt hozzáadagolásával, de bizony meg sem moccant... Na, gondoltam, ennek fele sem tréfa, felküldtem a fűtést és a radiátorhoz tettem az edényt. Röpke óra leforgása alatt sem sikerült fefutnia, de még felcsoszognia sem... két buborékot böffentett össze-vissza. Na mindegy... majd lesz valami alapon hozzáküldtem a majd másfél kiló liszthez, jól összedolgoztam (persze víz is ment bele) és félretettem. Csodák csodájára kelt egy kicsit, úgyhogy szétszedtem 12 darabra és elkezdtem őket kinyújtogatni. Tudni érdemes, hogy régebben szinte az egyetlen tészta amit készítettem az pizzatészta volt, és annyira megszoktam, hogy kerekre kell nyújtani, hogy sokáig ha négyszögre kellett nyújtanom valamit, akkor is gyönyörű, kiszerkesztett körlapokat produkáltam. ...Nakérem örömmel bejelenthetem, hogy a fejlődés útjára léptem, mert mostmár mindent barbapapa alakúra nyújtok. Így néztek ki ezek is... Beléjüklapátoltam hát a tölteléket, félbehajtottam a lapot és összenyomkodtam a szélén. Már kész voltam a harmadikkal, amikor rájöttem, hogy - bizony, bizony... csaknem bármit képes vagyok elsózni, viszont amiből mindig kihagyom, az a tészta... És most is. Javíthatatlan vagyok. Úgyhogy utánsóztam, gyúrtam a maradék 9 gombócot... És töltöttem... és hajtottam... és nyomkodtam... és töltöttem... és hajtottam... és nyomkodtam és... végül elkészültem, benne voltak a tepsiben.
Letakartam őket és elmentem futni... Hazaérve már az első tepsi a sütőben virított, megkentem vajjal a következőt is és behánytam miután kész lett az első... Végül meg kell mondjam, hogy szépen megkeltek.
Nekem a gombás ízlett jobban (mondjuk elfogult vagyok), habár az kicsit sós lett. A karfiolosban meg kicsit soknak éreztem a szerecsendiót meg a majoránnát, és így kicsit egzotikus lett. De alapvetően elégedettséggel találtam szemközt magam. Dávid megdicsért, az öcsém meg nem fikázott le. Tiszta sikerélmény.