2011. április 7., csütörtök

de mégiscsak maradjunk a talján ízeknél

Akkor most legyen a zene Kispál és a Borz: Ül
Megint hagymával kezdünk... Nembaj... Lesz sok piros tojás két és fél hét múlva.
Ment mellé fokhagyma és kifejezetten pirító üzemmódban aládurrantottam (olívaolaj persze...).




Rádobáltam egy kevés finomra vágott barna csiperkét, majd mikor lepirult, a cukkinik következtek, kis puhulás után szünet... Elmentem...

Mikor hazaértem, beleöntöttem bő 6deci rizst... A borról megfeledkeztem ezért kissé illúzióromboló módon az most következett. Nameg só, bors, kis provanszi. Rádöntöttem bő liter húslevest (képzelhetitek mennyi húst látott), belereszeltem egy jó darab kitudjamilyen nagylyukú sajtot... és már csak a rizsen volt a világ szeme, hogy megdagadjon. Közben tettem hozzá borsót és kukoricát is... a rizs dagadása miatt az első hozzátételt felülbírálva másodszorra is.

Aztán kész lett. Vágtam hozzá bazsalikomlevelet. Azaz morzsoltam. Jópofa dolog a fagyasztott fűszer, mert majdnem friss, mégis, csak összeroppantja az ember a markában és már apróra is van vágva... Csak aztán győzze a kezéről levakargatni...



Én részemről reszeltem rá pluszba sajtot... Ízlett... Nekem legalábbis.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése