Mindenféle hagymákokat vágtam fel (új, vörös, fok) és nekieresztettem őket a lábos meleg aljának. Elővettem a múltkori rizottóból maradt viszonylag sok borsót. De mivel ügyesen kinn felejtettem akkor, ezért mostanra szép egységes tömbbe fagyva került elő a frigóból. (Ebben a szentséges pillanatban (mármint nem a főzés ezen pillanatában, hanem a naplózás jelenében) eszembe jutott néhány új kedvenc kifejezésem, ezeket elrejtem a későbbi szövegben a saját magam szórakoztatására és a hangulatom ábrándozó jellegű feltuningolására). Szóval... kijött a fagyott borsótömb. Hát gondoltam: franc fogja ezt egybe belenyomatni a lábosba, az életben nem jön szét, ráfektettem a zacskót a vágódeszkára, és a zacskó nyitottságáról megfeledkezvén, frankón ököllel rázúztam egy kegyetlen nagyot. Persze beterítettem az egész konyhát. Gondolhatjátok, hogy nem volt olyan tisztaság, hogy a földről lehetett enni. Egy darabig hamupipőkéztem a redvából a borsószemeket, de a fele menthetetlen volt (tényleg különösen nagy mocsok volt aznap).Amikor már szépek voltak a hagymák ment bele apróra vágott krumpli, a jobb sorsra érdemes borsók, meg tej, meg víz. Azután főztem, hadd főjön. ...Elszólított a mehetnék.
Hazatérvén a zöldes, borsós kulimászt elkezdtem a botmixerrel gyilkolászni. Krémesedett pépesedett, kettesbe raktam a 25 éves NDK-s motort. Nyö-nnyö-rönnyönnny-nyörnnyönyö-nyőőŐŐŐ! Kezdték a borsók megadni magukat... Mikor már untam a banánt, meg azt is, hogy nem megy a dolog. (Közben a Beatles azt énekelte: I've been working like a do-o-og) Akkor gondoltam egy merészet és nagyot, és hármasba pöcköltem a robotgépet. Nyörrrrr-rrgggrrhrrrökkökkökrrhhhggrrgrhrg... És a 25 éves csoda kimúlt. Egy perces néma csenddel megemlékeztem a családnak tett szolgálatairól, majd a lábosból az új robotgépünkbe oktojáltam a féligkrém levesszerűséget. A fain kétpengéjű acélkés elég gyorsan jobb belátásra bírta a levest a krémlevessé válás szándékoltságának tekintetében. Ebben az üzemmódban a petrezselymet sem kellett apróra vágni, mentek "bele mind a levesbe", azután tejszín, némi egyéb ilyenolyan fűszer... Az állt az ihletadó receptben, hogy "borssal illatosítsuk"... Hát én tettem bele borsot, de attól nem lett valami illatos, sokkal inkább attól, hogy amikor összemelegítettem a cuccot, akkor istenesen odaégettem (pedig kevergettem közben, de valahogy mégis...) Az ízén szerencsére nem nagyon érződött, de a bukéja pikáns volt. Hát kínos...
A tejberizs meg nem nagy szám... Megfőztem a rizst, hozzáborítottam a tejet, cukrot, némi fahéjat, aztán megfőtt. Jó lett, nagy haszna pedig az volt, hogy ötletemnek, és elöljáró jó példámnak köszönhetően a hűtőben oly régóta rohadó somlekvár végre elfogyott (így nem volt olyan savanyú... mármint a lekvár)
Na hát ettől az összeállítástól nem lettem sokkal népszerűbb. (Nekem mindig ízlik, úgyhogy az nem mérvadó...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése