Vettem egy nagy fej káposztát... A lényeg nem ez volt, hanem a krumpli. De azért lereszeltem és jól megsóztam, miközben a végre megtalált Voces Aequales CD-t hallgattam nagy nyugisan.
Közben főttek a krumplik, főttek... és amikor megfőttek meghámoztam őket.
Aztán kinyomkodván belőle a nedvességet, elkezdtem a káposztát párolni. Most kivételesen végre olajon. ...Edényügyileg amúgy itt van nálunk a Kánaán. Találtunk ugyanis egy helyet, ahol újrateflonozzák a régi edényeket, és mi rögtön újra is teflonoztattuk az összeset. Így aztán a választék kimeríthetetlen. (Más oldalról egyáltalán nem az, mert mindegyik kábé ugyanakkora és ugyanolyan alakú, csak éppen van belőle vagy 6 darab...)
Megpirult a káposzta egy idő után só, bors és némi cukor kíséretében. A krumplikat szétnyomkodtam, felfuttatott élesztőt kulimájszoltam hozzá, kezdtem bele adagolni a lisztet meg a káposztát. Aztán úgy alakult, hogy mind belement a káposzta, továbbá lisztből is több mint egy kiló... Szóval lett vagy négy kiló lángostésztám, kicsit érdekes állagú... a káposztamennyiséget ugyanis talán kissé túlzásba vittem.
Mikor jól megkelt, akkor elkezdtem bő olajban Fereczi Györgyre kisütni. Itták az olajat mint szivacs. (Sajnos.)
Fokhagymás tejföl és sajt, és lehet tömni a buránkat. Ez a káposzta dolog elég jó a lángosba, de talán annyival nem jobb, hogy érdemes legyen vele vesződni...
Sikerült olyan mennyiséget előállítani ami nem fogyott el izibe... (vagy az olajszint volt az oka?) De talán nem sikerült annyira rosszul, mert másnap hidegen is elpusztították.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése