Május 11 nagy ünnep! Már csak egy hónap van a névnapomig! ...Na jó, nem csak ezért, hanem mert 48 éve született ezen a napon az énengemet 24 évvel később nemző Apám. Nem is akartam, holmi vajas pirítóssal kiszúrni a szemét, szereztem hát 3 csirkemellet. (Az ugyanis úgy tudom, nem kell a vajas pirítóshoz...)
De előbb a töltelékkel foglalkoztam Jeszenyin versei közben (Kaláka). Két igen ronda és kicsi, (de annál olcsóbb!) póréhagymát felvagdicsoltam és vajon alaposan megpároltam? Igenbizony méghozzá vajon. Ráhajigáltam a tegnapról megmaradt gombát, rozmaring, kakukkfű és szép adag friss (na jó már nem annyira friss) petrezselyem.
Aztán elkövettem az első bakit: hozzátettem iziben a juhtúrót. Jobb lett volna várni amíg kihűl, mert így a juhtúró állaga a töltelék jellegtől messzebbre került, kicsit szét is vált két fázisra. Kevés tejföllel próbáltam javítani a helyzeten, kevés sikerrel.
Nekiláttam a csirkéknek. Kifiléztem és elkezdtem nyiszálni, klopfolni. Az eredeti elképzelés az volt, hogy kirántom őket megtöltve, de aztán az idő is szorított, meg a csirkét sem sikerült úgy vágni, hogy megtöltve elég stabilis legyen a panírozási bátorságom megtartásához. (Kérem, hogy a töltött rántott húsok vágási technológiájában jártas olvasók kommentezzenek bátran.)
Ezért inkább egy sütőtálba préseltem őket, és némi olívaolajjal, majd később sütés közben borral nyakonöntve a sütőben megsütöttem (vagy inkább pároltam, annyi levet eresztett). A levét ami maradt, később besűrítettem. Bár senki sem evett hozzá, de legalább lehetett másnap kenyérre kenni.
Köretnek majonézes krumpli készült (de még mennyire finom!) Főtt krumpli, rengeteg citromlében szelídített lilahagymával, meg még egy adag jó sós, borsos majonéz együtt csodákra képes.
Kaptam ezért a produkcióért dicséretet. Többet is. Merthogy jó volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése