...vagyis mindkettő, sőt mindhárom, a mindkét napon, bár a pia híján ma csak másfél, de álljon itt a negyedik fél is, ami konkrétabban a fasírt második fele. (Na ezt bogozzátok ki!)
Ma is este álltam neki a főzőcskézésnek. Részben azért, mert reggel a sok remek teflonos edény birtoklásának másik átkát élveztem: nincs rákényszerítve senki a mosogatásra, hiszen: Van mááááásiiiik! Egy ideig. De aztán aki megynyeri az összegyűlt összeset, hát az cumizik. Ezt a cumit szopogattam hát reggel, aztán leléptem.
Este hazajöttem, és felkészültem a palacsintakészítésre. Azt tudni kell, hogy én és a palacsinta nem vagyunk jó barátságban. Bátorságot kellett tehát gyűjtenem egy kupica mézes pálinkából. Szólt a Föld, kaland, ilyesmi... Közben a rétesliszt elfolyósodott három tojástól, meg valamivel kevesebb mint egy liter tejtől. (...Meg is sóztam.) Kicsit még hígítottam a szódával, aztán elkezdtem csomómentesre dolgozni. Megint elgondolkodtam azon, vajon miért nem lehet a folyós részekbe lassan, fokozatosan belekeverni a lisztet, (sokan így csinálják, karizom-tehermentesítési célzattal) de hagyománytisztelő vagyok egyrészt, másrészt meg arra gondoltam, valószínűleg így könnyebb, levegősebb lesz a tészta, amit a sűrűbb állapotában hozzávert levegő biztosít. Vagy nem.
...De ebben a meggyőződésben küzdöttem jó darabig a csomókkal, s amikor már a tésztából majdnem eltűntek, s a karomra meg nőtt egy hatalmas, kőkemény, akkor eszembe jutott, hogy mintha a habverő a segítségemre lett volna már egy hasonló helyzetben... És most is valóban... S pont eltűntek a csomók, mielőtt a habverő széthullott volna a kezemben a szikszalagos újraösszeszerelés mentén...
Felhígítottam, félretettem pihenni.
Ekkor megkezdtem a fasírozott készítést, közben kimasírozott a maradék fél üveg vörösbor a hűtőből. Nem volt éppen a helyzet magaslatán (csak a Kunsági homokbuckák magasságáig jutott), ezért aztán (szégyen és gyalázat!!!) macifröccsként fogyasztottam el.
A zenében is most már a könnyebben emészthető hangzásokra vágytam, átnyergeltem a KFTre. (Ég és Föld, majd később Bál az Operában.)
Összetépkedtem 5 zsömlét, kis tejjel meglocsoltam, annyival, amennyit még totál magába szívott. Utána apróra vágtam 3 kis fej hagymát, s amíg puhultak, felaprítottam fél kiló gombát. (Igen! Ebbe a fasírtba igenis került gomba is.) Majd a hagymán elkezdtem pirítani.
Közben a zsömlékre ráütöttem 3 tojást, 1 kiló darált disznajt, borsikafüvet, sót, borsot, hét fej szétnyomott fokhagymát és persze paprikát (kevés erőset is). A gomba is veszített a víztartalmából jelentősségteljesen, hozzáborítottam, és jól belemásztam két készzel. Cupp, cupp...
Szemérmesen szanaszéjjel trutymákoltam, szütymörgettem. Letapicskoltam, aztán beraktam a hűtőbe.
Elkezdtem kisütni a palacsintákat. ...Na hát az a csúnya baleset! Először egy sütővel. Amikor már az hittem, kezdek belejönni, akkor kettővel. ...Nőtt, nőtt a szakadt palacsinták halma, és persze az adrenalinszintem is. Aztán szépen lassan, tényleg elkezdett menni... Persze akkor már rögtön el kellett kezdenem hajigálni... (Ja közben beüzemeltem a harmadik palacsintasütőt is.) Miután két tökéletesnek induló palacsintát cafattá hajítottam, nem próbálkoztam többet a dobálózással...
A kupac tetejére már egészen csinos palacsinták készültek (meg lettek dicsérve) ha a sikerélményem nem is akart nagyon megérkezni. Sőt a legvégén egy majdnem szétszakadós, kipakolós helyzetet egy teljesen reflexes és frappáns feldobómozdulattal oldottam meg. Na.
Én amúgy (lekvár híján) fokhagymás, illetve porcukros tejföllel fogyasztottam... A fokhagymásra sajt is mehet. Hát így.
...Másnap Bran Tír na Nógjára kávéivászat közben kanállal kiszaggattam, zsemlemorzsába forgattam és kisütöttem a fasírtokat, mialatt rizibizit főztem. (Elfelejtettem megsózni, de még időben korrigáltam.) Úgy elkapkodták, hogy nekem már csak éppenhogy jutott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése