Mára ismétlést terveztem. Azért ismétlés, mert ezt már csináltam valamikor októberben. Kicsit meg is jártam vele...
Feldaraboltam (persze meghámozás után) bő kiló szétfővős krumplit. (Közben löttyintettem a belembe egy kis kávét.) A krumplidarabkákat éppencsak ellepettem vízzel egy lábos alján, és felraktam főni. Közben néha nyomkorásztam egy kicsit őket, egészen addig, amíg szép keményítőmassza nem lett az egészből.
Mélyen és őszintén hittem benne, hogy ez most egy fantasztikus dödölle massza lesz. ...Hát nem. Hiába adagoltam hozzá a lisztet (még azon melegibe), az bizony egy egészen gyalázatosan ragacsos gusztustalan massza lett. ...Azért megsóztam.
Közben ingerülten tapasztaltam, hogy egyéb teendőim miatt jól elszaladt az idő, és nem fogom tudni befejezni, de utolsó leheletemmel még földaraboltam és megpároltam kicsit 6 jó nagy fej hagymát.
Aztán leléptem.
...Mikor hazajöttem este, megütközve tapasztaltam, hogy a kulimász vége még ott csücsül, vagy inkább terpeszkedik széjjelfele a lábos alján. És ráadásul még a hagymát is mind felzabálta a nép. Úgyhogy a hagymapárolási műveletet meg kellett ismételjem, és részesülhettem abban az örömben, hogy a nyúlós kulimászból (ami így fél nap állás után aztán igazán nyúlós és ragacsos volt) próbáljak golyókat kialakítani a serpenyőbe. Végül is sikerült szép kis trottykupacokat pakolni a hagymára, és a megsülő alja a trottyoknak aztán egybetartotta őket, és lehetőséget nyújtott a forgatására, amitől pedig egyre kompaktabb kis hólyagok sikerültek belőlük. De tapasztalatból mondom, hogy akinek nincs tökéletes teflonja, az ezt még csak eszébe se jusson megpróbálni. Ha ilyen ratyi lesz a massza, akkor inkább halmokba szedve tegye be a sütőbe, minthogy összeragadt, leégett, egybeszottyosodott serpenyős krumplipépet gyártson. Bizony.
Aztán jó sok tejföllel megettük. Ízre kiváló volt. Fényképet meg akkor láttok róla, ha legközelebb vállalhatóra sikerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése