hasémra süt a nap

Lereszeltem két fej káposztát. Jólmegsóztam, hadd gyüjjön küjel a leve neki. Na.

Három nagy fej hagymát felvágtam. (Mikor kezdődhetne másképpen.) Kellett volna húsos szalonna, de nem volt. Gyorsan feltaláltam azonban magam, mert volt hús és szalonna. Hát akkor nem nagy ügy, felvágtam kegyetlenül sok szalonnát, meg füstölt sonkát. A szalonnát előreküldtem a forró fronthelyzetbe, de aztán megérkeztek a sonkacafatok is, és amikor már önnön zsírjukban tocsogtak, hozzájukadagoltam a hagymát.

Puha lett a mindenség, ekkor belenyomtam a kiló borsót, a paradicsompürét (nemsokat) némi zöldfűszert ebből-abból, sót, borsot... Éshát... Ööö... szégyellem bár de leveskockát. Hát igen, meg akartam csiklandozni az umami-ízlelőbimbóimat. Jobban is sikerült a csiklandozás mint szerettem volna, kicsit glutamát íze lett a hóbelevancnak, habár beleszaggattam még egy nagy marék bazsalikomlevelet is.
Főztünk hozzá tésztát is...

Ittam ám közben búzasört (St. Valentine ...tegnap sítusosabb lett volna). Nagyon jó volt. Áldott legyen aki kibővítette a búzasörre a sörivási kultúrámat (Dávid)! Aki nem szereti a sört próbálja ki a búzasört. Simán lehet, hogy az ízleni fog neki, de talán még a sört is megszereti rajta keresztül. (Vagy talán egy életre elveszi a kedvét mindenféle alkoholfogyasztástól ez a lópisi ízű lötty. De gustibus non est disputandum. ) Hallgattam Amélie csodálatos élete zenét, meg aztán magyar krónikás énekeket is. Jópofa volt. Eszembe jutott, hogy talán nem kéne sörözni, ha délben vért akarok adni, de aztán legyintettem rá. (Ami tiszta szerencse volt, mert a múltheti gyökérkezelés miatt amúgy sem kellett nekik a vérem.)

Végül is jó lett az a glutamátleves. Sajt persze kötelező bele. Jó lett volna a parmezán... "szép is volna mi?..." dehát maradt ami volt, azt reszeltük bele.

Közben a levelestésztát kiteregettem. Rossz stratégaként előre felvágtam, és a mindeközben vagy inkább ezelőtt kevés karamellen sok borssal megpirított káposztát elkezdtem ráhalmozni. Végül azért összetekergettem valahogy, de a következő tésztalapnál a hosszanti vágásokat inkább már csak a végén ejtettem meg. Pont belepumpáltam az összes káposztát a tekercsekbe, aztán meg bevágtam a sütőbe.


...Szerintem nem lett egy világbajnok (talán a túl sok torzsaszél miatt lett kicsit keserű) de azért bepuszilták az utolsó darabig.