2011. február 24., csütörtök

full extrás tészta

Előrelátó módon már tegnap este megfőztem a mait. Néha eszembe jut, hogy van egy CD-m a Kalamona nevű együttestől és akkor (most volt ez az akkor) meghallgatom.
Két jó fej hagymát jófej módon megpároltam. Ráküldtem nem kevés füstöltsonkát, és ropogósra sütöttem. Mehet bele a felkockázott félkiló pulykahusi, megpirult kicsit és belehajigáltam a gombát. Amikor lepirult megfűszereztem (provanszi, meg kis megpunnyadt ízetlen szárított petrezselyem), beleborítottam fél üveg sűrített paradicsomot, meg vagy háromdeci fehérbort, és hagytam, hadd párolódjon. Az a jó az olasz kajákban, hogy még az ilyen viszonylag extrásabb tészták is beleférnek egy órába. Mire a Kalamona lejárt, az étel már nem is kért több törődést. Szép csendesen rotyogott.
Ott is hagytam. Olvasgattam a szobámban, vártam a Marcát kis programozási estére. Nyílt az ajtó, hallom, nagy izgatottam kimentem, de nem ő volt. Gondoltam ha már felkeltem ránézek a kajára, hát látom, hogy nagylángon felejtettem (habár meg voltam győződve az ellenkezőjéről, előtte két perccel gondoltam végig) és már majdnem teljesen elforrt a leve. Még jó hogy "véletlenül" kijöttem! (Ma láttam a Lola Rennt című filmet, ami bizony erről (is) szól: van-e véletlen. Így megy ez.)
Amikor jónak ítéltem meg, beleborítottam fél liter tejszínt, megszórtam egy marék bazsalikomlevéllel. És még hagytam, hadd sűrűsödjön. Aztán néhány perc múlva megtekertem a gombot.
Több mint egy óra múlva kérdezi a kisebbik húgom tőlem, hogy mi fő? Mondom neki a konyhába sietve, hogy remélem semmi... Sikerült másodszor is elkövetnem valami hasonlót? És igen. valahogy sikerült pont annyival az elzárás előttig tekernem a gombot, hogy valamennyi gáz még jött, és így kvázi kislángon ott maradt a kaja. Lepergett előttem a sok finomság amit mostmár csak jelentős szénbevitel mellett tudunk majd elfogyasztani... Kezdem átönteni a mártást... Hát látom, hogy nem is égett oda, és még a tejszín sem túrósodott be... Jól vizsgázott a teflon!

Ezt ettük hát ma... Sajt a tetejére!

Akinek volt hozzá gusztusa ehetett még túrógombóc levest is. Decsak ha kivéste a lábosból, amibe a gríztúladagolástól belekötött. Fúj!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése