ma csak maradék... na jó, egy kis leves... na jó, RENGETEG leves!

Ma úgy volt, hogy maradékot eszünk, hétvégéről, meg még régebbről... Aztán jött a rinyálás, hogy legyen leves. ...Na jó legyen.
Mihez van hozzávaló? Lássuk csak: túró maradt egy kevés, pont jó lesz zónaadag túrógombóclevesnek. (Igen túrógombóc - és ugyanakkor leves.) Olyat még úgysem csináltam. Családban terjedő igen szokatlan, de igen finom leves receptje.

Na kezdjük! Túrónk van ugye egy szűk negyed kiló... Belevele egy tálba éééés... már el is követtem az első hibát! Hogy hogyan jött nekem, hogy túrógombócba tejfölt rakjak (még ha levesbe is készül) azt nem tudom. (Talán azért mert a receptesfüzet másik oldalán az "Apu féle túróscsusza" szerepelt... Talán.) De bizony beleraktam vagy négy deci tejfölt legalább. Aztán két tojássárgája, só, kapor...

Ja! Közben beraktam a magnóba a Bran Agancserdejét. Plusz a torokfájásomra való tekintettel kalapkúrázni kezdtem. (Ugyebár kiraksz egy kalapot és addig iszol, amíg kettőt nem látsz belőle. Ez az! Kettőt láttam a betűkből, ezért szúrtam el a receptolvasást (nem egyszer... de azt majd később).) Egyébként nekem a kalapkúra sosem működik, mert hiába döglik meg a bacik kétharmada az alkoholban, a maradék egyharmad is elintéz, olyan vízhiányos állapotba kerülök. De azért remek ürügy a piálásra.

Na piff-puff dobáltam befelé a málnapálinkákat, közben szólt az ír népzene... És nekem olllyan de ollllllyan kedvem kerekedett! Hogy hű! (Már akkor, mikor még csak egy (azaz 1) pálinkánál tartottam.) Teljesen olyan ritmikát véltem érezni a zenében, mintha valamilyen táncos magyar népzene szólna, vagy talán még inkább csángó... És bár nem vagyok otthon a néptáncban, elégszer táncolt már a lábujjam népzenére, miközben néztem, hogy csinálják az ügyesek, és most egészen a zsigereimben véltem érezni ezeket a ritmusokat. Kezem, lábam bizsergett a rophatnéktól...

Na de ne térjünk el a tárgytól, kezdtem szépen összetáncolni a túrógombócok masszáját. Az energiaválságra való tekintettel a tojásfehérjéket kézzel vertem fel. Közben átfutott az agyamon, hogy vajon minek kell ilyen kajákba felverni a tojásfehérjét, hisz mire összekeverem a túróval, beleszaggatom a vízbe satöbbi, úgyis hatszor összeesik. Na mindegy. Ráküldtem a masszára, kezdtem összedolgozni kanállal...
Jaj! Ekkor jutott eszembe, hogy kéne bele vaj is. Ezt kapjátok ki! Nincs nehézségem azzal, ha kilokalóriát kell megajoule-ba váltani, vagy ha gigapascalt torrba, lenézem azt, aki olyat mond, hogy "váltószám", de gyengébb pillanataimban a gramm-deka átváltással problémáim adódnak. Hát ez van. A recept szerint kb 6deka vajat kellett volna beletennem, én úgy gondoltam, hogy azért kicsit kevesebb is elég lesz, ezért beleraktam 200grammot. Hogy ez hogy jött ki? Hát azt nem tudom. (Pedig még csak kábé 2,5 pálinkánál tartottam. "Mondd hol jááááár az eszem?")

Kezdtem összekeverni, és akkor vált gyanússá, hogy kaksi van a paleszban, amikor lefolyt a galuskatészta a kanálról. ...Rájöttem, hogy mi a probléma, de mit volt mit tenni, a tejfölt már nem lehetett kivonni belőle, úgyhogy elkezdtem adagolni bele a darát. És nyelte, és nyelte... Amikor elfogyott a búzadarám áttértem a réteslisztre. Na abból már nem kellett sok, némi púpozási ügyeskedés után (ugyanis a tál méreteit meglepő módon kissé meghaladtam) sikerült galuskamasszát előállítani.

Most már helyes vajmennyiségből fehér rántást készítettem, bele a többi kapor, felöntöttem vízzel, legális leveskockahozzáadás következett: három darab. Majd beleszaggattam a galuskákat. Nagy megkönnyebbüléssel láttam, hogy egybemaradnak, szépen főnek. ...Hát a tejföl nem oldódott ki belőlük a lébe, úgyhogy beleborítottam újabb négy decit... (Ezen a ponton kellett volna talán átkeresztelni tejfölös tejfölgombóclevessé) Majd citrommal ízesítettem.

Reszkető ajkakkal kóstoltam meg a végeredményt... ééééés.... Jó! Sőt nagyon jó! És van benne anyag az biztos.

Annyira belejöttem a népi dallamokba, hogy magyar népzenét raktam volna be, pedig habár énekelni szeretem, hallgatni sosem szoktam. De jöttek az anyák meditálni (ja), úgyhogy csendkirály volt műsoron.

Készítettem még a maradék halacskákhoz serpenyős krumplit... Főztem tésztát. És a leves után vakmerő hazafias cselekedetként megettem a csütörtökről maradt májas, tejszínes mártást. A pálinkaágy befogadta, szépen lecsusszant az összes.

Hát megint nem maradtunk éhen. A túrógombóclevest meg lehet, hogy legközelebb is így csinálom. Vagy hamis túró néven megkezdem a grízes tejföl nagyüzemi előállítását és forgalmazását. Vagy-vagy.