Magam elé halmoztam hát sokmindent. A hagymákat szépségesen karikákra szedtem. (Csak minden harmadikat vágtam reflexből rögtön keresztbe. Így hat hagymából kihoztam négy karikáit.) A gombákat kezd szokásommá válni megmosni. Mikvannak! Soknak ítéltem meg a holnapi kajához vett pulykamellet, úgyhogy levágtam belőle négy kis szeletet. Hoppá már majdnem egy óra eltelt... Nem pepecselős dolog ez a rántott hagymakarika dolog, áááá. Szétkaptam a karfiolt, panír rajt!(Közben a tegnapi ihletettségemtől hajottan berakatam a Muzsikástól a Nem arról hajnallikot...)
A hagymakarikák felével 20 perc alatt végeztem, de aztán félcsaládi traccsparti indult és veszítettem a koncentráltságomból, így majdnem másfél óra lett végül a bepanírozódási idő. Addigra már átváltottam a Niel Youngra: Silver and Gold, később Prairie Wind. Hát ezeknek a szövegei jobban találtak most mint a Muzsikás lemez témái!Jól esett volna a maradék búzasör, ha én is jól eső lettem volna. De nem voltam. Ostromoltak a bacik, úgyhogy kihagytam az alkoholizálást. (Ha jól emlékszem... Pfff.)
Felvágtam némi krumplit, eszembe jutott a félretett hagymahulladék, rászórtam tehát. Ment rá só, bors, kakukkfű, kis majoránna, nameg só. Jól nyakonlocsoltam vajjal, majd beraktam a sütőbe.
Mivel ez édeskevés volt, a maradék rizsünket is elkészítettem. Borsóval. Rizi és bizi.
Benne volt a levegőben, hogy az igényesebb könnyűzenén keresztül végül a szubkultúránál lyukadjak ki, de az utolsó számok olyan lenyugvósak voltak, hogy pont ellenkezőleg és inkább UniCum Laude: Lamentatic következett.
Akkor nekiláttam a kisütésnek. És sütöttem és sütöttem, csak kicsit volt több mint egy óra. Addigra a krumpli is fogyasztható lett, és mire megjöttek a gázszerelők, addigra (3 és 3/4 óra alatt) készen is lettem. Gyorsan összedobtam még egy kis majonézt.
Jó volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése