buggyant ötlet - brilliáns eredmény

Felkelvén ihelés után koslatva lapozgattam egy tojásételes szakácskönyvet. Össze is gyurmáztam két receptből, meg a lehetőségeimből egy jó kis tervezetet, amelyben külön izgalom volt a buggyantott tojás készítése. Még sosem láttam, s pláne nem csináltam ilyet... gondoltam egyszer ki kéne próbálni. ...Többeknek elújságoltam buggyantott tojás készítési tervemet... Hangos fújolásuk sem tudott elriasztani.

Fölraktam a radiátorra 3 deka élesztőt liszttel, vízzel, és a Borival egybehangzó múltkori gondolatunknak megfelelően egy egész hangyányi cukrot is tettem bele. Valóban rekordidő alatt futott ki az edényből a szokásosnál ráadásul kevesebb élesztő.

Közben már éppen nekiláttam volna a fokhagymák aprításának, amikor eszembe jutott, hogy mintha a mélyhűtőben lenne maradék pizzaszósz. És valóban. Ezt a munkát így megspóroltam magamnak... Elővettem és azt is a radiátorra tettem.

A zenehallgatás kimaradt, mivel Dávid megérkezett vicces szigorlatrakészülés ürügyén. Ez úgy néz ki, hogy én főzök, ő állítólag tanul és közben barom poénokon hülyére röhögjuk magunkat. Szép dolog a barátság... Közben ittam egy közepes adag kávét, ettől még egy kicsit jobban felpörögtem.

Összegyúrtam a kovászt liszttel, vízzel, egy kanál olívaolajjal, eszembe jutott megsózni is, kicsit hagytam még kelni, majd vastag minipizzákat, más megközelítésben lapos kis cipókat gyúrtam belőle. Szám szerint tizenhármat.
Közben a pizzaszósz befejezte az állandó hőmérsékletű hőfelvételt (konkrétabban olvadást) a tűzhelyen, és belenyomtam horribilis indokolatlan mennyiségű szardellapasztát. Nyami!

Nem lehetett tovább mismásolni, eljött a buggyantott tojások ideje. Kis lábos jó ecetes sós vizet forraltam, kistálkába ütöttem egyesével a tojásokat, a víz fölé emeltem... már előre vártam, hogy ez az egész biztos milyen vicces lesz és milyen jó blogsztori lesz belőle... de semmi, bele a tojás a vízbe, vetett néhány kis cafrangot, kicsapódott, megfőtt. Kiemeltem őket szűrőkanállal egy konyharuhára. Kicsit undik voltak, de az egy-két lelógó részt levágtam róluk és egész csinos kis fehéres csomagok lettek belőlük.

Nagyjából megsütöttem a kis cipókat, megkentem vastagon a szósszal mindet, és rájuk került a tojás is (egy kivételével, mert nem tudok 13ig elszámolni, és eggyel kevesebb tojást buggyantottam) Reszeltem a tetejére egy kis sajtot. A sütőnk sajnos nemhogy nem légkeverős, nemhogy nem alul-felül süt, de kábé alul éget felül hűt. Ezért a sajt nemhogy rápirulva megszépítette volna a csúnyácska tojásokat, de szétplöttyedve rajtuk még egy kicsit visszataszítóbbá tette a látványt.

Nem nézegettük, helyette inkább mind megettük. Nagyon jó volt.

Sok marháskodással végül olyan másfél óra alatt össze is csaptam az egészet. Lesz még ilyen az tuti. (Már persze amikor kifogyok a világ összes izgalmas receptjéből.)