Mikor a gombatönkfincsalékok összeesték magukat, akkor jött a kedvenc részem... Talán a Piró mondta valamikor a középközelmúltban a rántásról, sűrítésről, (de javítson ki, ha tévednék) hogy nem érti, hogy az emberek miért szeretnek lisztet enni... És tényleg viccesen hangzik... Mégis, én ismét megállapítottam, hogy én nagyon szeretek lisztet zabálni, legyen szó lisztes sűrítésről, besamelről, vagy éppenséggel bármiféle tésztáról, amit hatalmas lelkesedéssel készítek.
A leves készülése közben szimultán elkészítettem (a kávém és megittam, ezen kívül pedig) a fűszervajat. A robotgépben összegyűrtem négy gerezd fokhagymát, egy maréknyi szárított paradicsomot, kakukkfüvet, kis provanszit (naja, unalmasan ugyanazt mint a levesbe), só, bors, chili, nameg persze másfél vaj. Első körben kevésnek ítéltem meg a kaukkfüvet, ezért tettem bele még. Jól elvoltam vele, amíg ezt a sűrű kulimászt feldolgozta a robotgép...
Aztán a camembert sajtokat levettem, felvilágosítást nyertem ugyanis, hogy mire a gomba megsül, addigra a camembert megég, és ezért azt csak a vége előtt kicsivel kell rátenni.
Úgyhogy sütőbe vele... Oszt jóság van.
Kenyérrel, ettük, hidegen is kiváló.
Épp az előző bejegyzésnél gondoltam magamban, hogy "paradicsomlevesbe rántást?! Te jó ég!!! Ez borzasztó!!!"
VálaszTörlésSzóva ja. Egyetek csak lisztet... (:
Magamtól ez még nekem sem jutott volna eszembe... De állítólag mi így szoktuk...
VálaszTörlés