2011. január 10., hétfő

rizses-húsos húsos rizses lecsó

...hát valami ilyesmi. Eredetileg rizses húsnak indult... Gondoltam csinálok valami középszerű kaját, nem középszerűen. Szerintem még soha nem ettem itthon rizses húst.

Kevés húst vettem (56 deka), mert a húszabálás a hétvégéjé. Ezért össze kellett hozni némi szaftot, ehhez segítségül hívtam 5 nagy fej hagymát. Biztos ami biztos ugye. Közben beraktam egy kis Red Hot Chilli Pepperst a magnóba, majd valamivel később a serpenyőbe is. (muhaha) Szóval erőspaprika, de előtte még felvágtam hét nagy zöldpaprikát. Be voltam cataflamozva a fogam miatt, kissé kótyagos voltam. Két kis szolid darabot vágtam le az ujjbegyem bőréből, amolyan könnyed finom mozdulattal, majd a finisben izomból ráküldtem a nagykést a baj hüvelykujjamra. Szerencse, hogy csak a körmömbe vágtam bele (abba mondjuk alaposan) az meg még nagyobb szerencse, hogy elfogyott a felvágnivaló paprika. Még volt kettő sárgarépám, ezekkel nem álltam le szórakozni, hanem kegyetlenül áthajszoltam őket a nagylyukú reszelőn. Egy negyed oldal szalonna, meg egy bő arasznyi csípős füstöltkolbász zsírján az apróra vágott hagymát és a paprikát nameg a kevés répát addig rotyogtattam, párolgattam, amiíg egy illóolajos cellulópépet nem kaptam belőlük.

Ástam bele egy szép gödröt, abban megpirítottam a disznódarabkákat, majd felöntöttem másfél deci borral, kevés vízzel, megfűszereztem (bors, majoranna, rozmaring, só), aztán sorsára hagytam bánatos rotyogásában. Ollyan színe lett, hogy tűhűj!

Rizst főztem (egy litert), összekevertem vele..., páran tejföllel ettük.

Nagy siker volt. Az íze nem is annyira a sok paprika miatt, inkább a bor miatt volt szokatlan, de mindenképpen ízletes és...

... Na nem, bőséges természetesen nem lehetett. De azért jó volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése