valami finomat(?) "gyorsan"

Ma fél8kor mikor már javában hasamra sütött a nap én meg még mindig az ágyban tespedtem, elgondoltam, hogy valami gyors könnyű egyszerű kaján kéne megspórolni az időkimaradást. Végül csak kievett a fene a lepedők és párnák közül, és felnyálaztam a szakirodalmat. Találtam is egy jó kis kaját, de mondjuk azt már az elején sejtettem, hogy nem két perc lesz összedobni. (Csak akkor még azt hittem van értelme az igyekezetemnek.)

Fogtam 13 fej kapitális hagymát. (Ja. Tizenhármat. Se többet, se kevesebbet.) És elkezdtem kivájni késsel, majd mégis inkább kanállal a közepüket. Röpke 60-70 perc alatt végeztem is vele, eddigra már nagyon megsirattam szegény kis hagymácskákat. Már a felénél elvesztettem a józan ítélőképességemet, és beraktam azt a zenét amit már tegnap is csak azért nem mertem, mert tudtam, hogy (amilyen őszinte vagyok a drága olvasóközönséghez) biztos be fogom majd itt vallani. Szóval kamaszkori szerelmem Dido került a CDlemezlejátszóba. ...És vágtam és beleztem és vágtam és beleztem a hagymákat...

Amikor mind megvolt, a hagymahulladék apróra vágásával próbálkoztam meg, az sem volt egy könnyű téma. Ezt már nem is bírtam józanul, elővettem a hétfőről maradt bort... De annyira rossz volt, hogy nem bírtam belőle egy nagyfröccsnél többet inni.

Az apróra vágott hagymát jó alaposan megpároltam, hozzádobtam és megpirítottam a daráltdisznajlapockát, megpaprikáztam jókedvvel, bőséggel, kömény, rozmaring, majoranna, borsikafű, bors, só... felöntöttem a maradék borral aztán hadd párolódjon. Közben folytattam a kamaszkori nosztalgiázást és Nightwisht tettem be.

A zúzós zenére - csak mert ma még nem aprítottam eleget - felkaszaboltam hét darab paprikát. Amikor a husit késznek ítéltem, egy szűrő segítségével lehalásztam a sűrejét, a levén meg megpároltam a paprikát. Amikor elkészült, egy tepsi aljára öntöttem a lecsót, ráhelyeztem a hagymákokat, beléjük töltöttem a korábban három tojással összekevert darálpörköltöt, lefedtem alufóliával és beraktam a sütőbe. Eddig volt három óra a főzés, most már csak a sütő dolga volt befejezetlen.

Nem tudtam elég ideig rotyogtatni ahhoz (másfél óra sem volt elegendő), hogy a hagymák megpuhuljanak. Nem hittem el, hogy öt perc főzés (ahogy a recept írta) bármit változtatna a hagymák állagán másfél óra párolódás mellett. Valószínüleg mégis. Így kaptunk egy ízre jó de semmi különös, állagra meg kicsit "friss" étket. Ahogy Dávid fogalmazott: "Nem nyers ez a hagyma, csak kicsit csípi a szemem."

Úgyhogy erről ennyit. Tejföllel és kenyérrel ettük... Legközelebb meg megfőzöm a hagymákat.