*értsd: még növésben vagyok

Epifízisem még fúgás*
Bennem minden baci fágos
Focimezem Luis Figos
Nincs nyafogás, nincs kifogás
Mai ebédünk két fogás
(De egyik sem roston fogas)

...Elnézést mindenkitől. Ma álmosan keltem, de mint látható egy bizonyos értelemben mégiscsak pihent vagyok/voltam. Ez a kettősség már gyönyörűen megmutatkozott abban, hogy amikor hazajöttem bevásárlásból, és elkezdtem kipakolni, akkor kicsúszott a kezemből a zacskós tej, de egy elegáns mozdulattal, levettem rüszttel, és így megmentettem a konyhakövön szétdurranástól.

A mai napra kívánságműsor szerint túrógombócot terveztem. (Újabb fejezet, a "Próbáljunk elkészíteni nagyon kommersz, ámde még sosem korábban megreszkírozott étkeket" című egyszemélyes játék egyre hosszabb műsorából.)
A túrógombóc mellé azonban akartam valami emberi léptékű táplálékot is. Megfordultam szupermarketben, és az újpesti piacon is, amíg minden meglett. Ki is pakoltam nagy büszkén a konyhapultra.

Volt ott minden... Ivartalan szaporítóképletek, raktározógyökerek többféle színben, hüvelytermés magjai, keresztesvirágú keresztes virága (virágzata), fehér harántcsíkolt izomszövet, földalatti raktározásra módosult szár, kérődző módosult verejtékmirigyéből nyert váladék tejsavbaktériumok által módosítva, forralással kicsapva, illetve ugyanezen váladék felülúszója szintén tejsavval. Ezenkívül egy túltenyésztett fűfaj magjai durvára és finomabbra őrölve. Bizony.

Nem titkolom tovább, mit terveztem a túrógombóc mellé. Tárkonyos ragulevest. Na ilyet sem csináltam még, hát próbáltam keresni valami receptet kiindulási alapnak, de nem találtam olyat ami elnyerte volna a tetszésem. Úgyhogy maradtam az intuitív megoldásoknál. A különböző fent ismertetett cuccost egy órán keresztül hámoztam, aprítottam... Közben (meg egy kávé közben) ismételten Voces Aequalest hallgattam. (Písz.) Felvágtam imigyen a hagymákat is, füstölt szalonna zsírján jól megpároltam, aztán belehajítottam a pulykamell darabkákat. Aztatokat is megpirítottam, megpároltam. Ezután belehajigáltam mindenféle válogatatlan zöldséget (répák, zeller, borsó, karfiol, gomba nem utolsósorban) Megfűszereztem: néhány csipet provanszi (forevör óldötájm) alapos mennyiségű bors, só nameg körülbelül három kiló tárkony (nyamnyamnyamnyamnyammm). A fűszerzést még változó arányokkal kétszer ismételtem meg... és bizony a végére lett némi íze. Párolódott, párolódott... Ja tényleg! A karfiolt csak kábé ekkor raktam bele jó taktikusan, hogy nehogy már szétfőljön, amíg a répa meg a husi meg a többiek megpuhulnak.
Akkor aztán felöntöttem vízzel. (Szokásomtól eltérően kóstolgattam, utánfűszereztem... érthető, hiszen nem ismertem a tárkony ízkibocsájtási modulusát.) Végül raktam bele még majdnem egy egész citrom levét, melyet olyan ügyesen nyomtam meg, hogy miközben a leve a lábosba csurgott gyönyörűségesen, addig a magok átröppentek a lábos fölött, megkímélve a leves hangulatát keserűségüktől.

Mikor már jól megfőtt az egész amolyan szépségesen, akkoraztán beleraktam egy jó nagy adag lisztes tejfölt (amit előtte hőkiegyenlítettem a forró leveslével, hoppácska!) Összerottyom-trottyom-suttyom. És ta-dám! Kész a leves!

A puhulási folyamat végső stádiumában már el is kezdtem a túrógombócot. Kinyitom a Horváth Ilikét a kettőszáztudomisénhanyadik oldalon. Aszongya: Tú-ró-gom-bóc. Na ez kell nekünk. Mellette grafitceruzával beírt, csalódott vonású betűk hirdették fennen: "Ne próbáld meg, mert..." majd a másik oldalon folytatódott a recept utolsó szavaihoz ("...sosem fő szét!") nyilazva: "...ez nem igaz!" Hát engem nem volt olyan könnyű elriasztani... Mondjuk akkor azért kicsit lefagyott az arcomról a mosoly, mikor azt olvastam valahol a recept közepén, hogy "legalább fél napig pihentetjük..." - na gondoltam, jókor szól, mikor a leves már majdnem kész van... De azért belevágtam az ismeretlenbe.

Az egy kiló túrót eldolgoztam nyolc tojással, négy deci búzadarával, kis sóval. Miután a levesen elvégeztem a fentebb leírt utolsó simításokat, és kicseréltem a CD-t egy UniCum Laude lemezre, nedves kézzel csinos kis gombócokat formáltam a masszából és egymásra halmoztam őket (...azért egy sanda balsejtelemmel az agyam hátsó zugában). Azután a száraz kenyérből daráltam zsemlemorzsát, átszitáltam és megpirítottam egy kis olajon.
Egy órányi pihentetés után nekiláttam kifőzni a gombócokat, amiket persze - talán mondanom sem kell - jórészt újra kellett formáznom. Annyira megkedvelték túrógombóc társaikat egy óra alatt, hogy teljesen összecsiszólódtak, mondhatnám nem lehetett őket levakarni egymásról...
De aztán már nem volt semmiféle komplikáció, és betetőzött a főzővíz a színén úszó kifővő gombócokkal... Belevelegyorsan a zsömimorzsiba. Ez is kész. Tiszta játékidő: 3óra.

Hát a leves hetedhét országra szóló volt, mondhatnám Hencidától Boncidáig folyt. (Csak a négy kiló glutamátot hagytam ki belőle, hogy a fene essen bele. :) ) Na jó, azért ettem már jobb levest, de viszonylag elégedett voltam az eredménnyel.




A túrógombóc, meg olyan túrógombóc volt. Porcukros tejföllel megkajoltuk. De meg ám...