2011. január 11., kedd

elkapkodtam - a karrierem romokban

Mára mást terveztem, de kissé kicsúsztam az időból, mert nem bírtam korán felkelni. (Az éjszakát ugyanis végigfetrengtem... de ez más lapra tartozik... ...lényeg, hogy nem hatott a cataflam sem.)

Így aztán valami gyorsabban elkészíthető ismerős kaját választottam.

Bacont olajon megizzasztottam, beleküldtem egy kiló gombát, egy kiló zöldborsót. A gombát robotgéppel szeleteltem fel a nagy sietségben... szégyen. Mikor kissé mepárolódott, hozzálocsoltam fél liter tejszínt amelyet előtte két tojássárgával kevertem össze. Só, bors, bazsalikom, provanszi fűszerkeverék... Rotyogtattam, rotyogtattam, és amikor kissé sűrűbb lett, és a gomba elszínezte a tejszínt, és olyan szép, egészséges iszapszíne lett az egésznek, akkor levettem a tűzről.

A Ferenczi Györgyék Petőfi lemeze alatt nagyjából el is készült... És ekkor esett le. Hogy ha jól emlékszem, most lett vége a megismételhetetlenségemnek. Szeptember vége óta ugyanis nem főztem kétszer ugyanazt... Ez a kaja viszont egy hasonló sietős helyzetben asszem már volt. Hát ennyi. A csúcson kellett volna abbahagyni. Most már mindegy.

Pillangótésztával ettük. Jó volt, jutott is, maradt is.

(képek később)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése