Ma kellő ízléstelenséggel kutyultam össze az indiai és a kínai elkészítési módokat és ízeket egy nagy halom zöldség ehetővé történő feldolgozása során. Ja igen. Apropó zöldség. Most egy jó darabig nem fogtok húst látni itt a Konyhai Veszélyzónán, ugyanis azt az utasítást kaptam, hogy hétköznap mostan mellőzzük ennek fogyasztását egészen húsvétig.Szóval beraktam a Hair zenéjét. Csak utána jöttem rá, hogy van némi pikantéria a zene és az új hajviseletem viszonyában. Feldaraboltam egy nagy halom zöldséget: répa, gyökér, zeller, gomba. (Mindig csak a végére jövök rá, hogy hogyan érdemes ezeket a csíkokat kiszabni belőlük.) Két fej hagymát nagy kockákra vágtam. Megpirítottam olívaolajon, közben melléhajigáltam az apróra vágott fokhagymát és gyömbért, majd a végén igen bátor mennyiségben a mozsárban összetört mustármagot, koriandert és köményt, továbbá egy kevés csilit is. Amikor jól följöttek a szagok, rászabadítottam a zöldségeket a témára, kicsit sóztam, jól megborsoztam színesborssal, megcurryztem izomból. És kicsit még hagytam a dolgot kialakulni. Mikor még viszonylag rághatóak voltak, nyakon öntöttem az egészet szójaszósszal, kevés cukros leveslével, meg fehérborral és rövid párolás után keményítővel, taknyosítottam a végeredményt.
Főztem rizst, illetve felvertem négy tojást. Kevésnek tűnt, ezért kettő hűtőbeli őrizetben tartott, habszeletségre ítélt tojásfehérjének amnesztiát adtam, és ezek is a többiekkel együtt omlettként kezdhettek új életet. Az omlettet végül nem kevertem össze a rizzsel, opcionális mennyiségben lehetett adagolni.Megettük. Kicsit csípős (de azt lehet szeretni), kicsit sótlan (de azt egyszerű kezelni) és azért jó volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése