2011. március 2., szerda

tekeredik a rétes... ROST! VITAMIN! TÁP-ÉR-TÉK!

Mára spenótos rétest találtam ki. Sajnos megint utolsó pillanatban így már nem volt időm megkérdezni a témában jártas szaktekintélyeket, hogy hogyan is kell az ilyen szépenjól megcsinálgatni. Sötétben tapogatózva is sikerült azért ehetőt gyártani.

Hát spenótból sem tudtam mennyi az annyi, vettem negyven dekát. Tövestül adták. Mire leszáraztam, kiereztem, felvágtam, rádobtam az forró olajban megpirnyantott fokhagymára és kicsit megpároltam... Hát bizony eléggé siralmas mennyiséget mutatott. Láttam, hogy nincs mese, ide kell valami legalább közepesen kiadós leves.
Presser Gábortól Csak dalok szóltak, közben apróra vágtam egy fej hagymát. A spenótleveleket kellően szottyosnak ítéltem meg, megsóztam, megborsoztam, hozzáöntöttem egy kevés maradék tejszínt, rászórtam némi lisztet. És már kész is volt a spenótkrém.
Elmostam a lábost és megpároltam benne a hagymát. Közben felvágtam egy nagy halom sonkát és összekevertem reszelt sajtot egy kevés tejföllel.
A hagymára ráöntöttem egy sűrített paradicsomot, felhígítottam, megsóztam, megborsoztam, kicsit megcukroztam, megprovansziztam, beleöntöttem a maradék fél üveg pestot, és a maradék egy leveskockát. Éreztem, hogy ez egy kicsit ütős lesz, úgyhogy jószívvel nyomtam hozzá a hűtőben lévő maradék háromnegyed üveg sűrített paradicsomot. Mint utóbb kiderült így is elég intenzív lett.

Kellett hozzá főzni tésztát, belereszelni egy csomó sajtot.

Fogysztható, sőt elfogyasztható. El is fogyott.



A réteslapokat kiteregettem, kicsit megkentem olajjal, kiskanál tejföllel. Háromfelé osztottam a spenótot, a sajtot, sonkából kicsit túlvállaltam magam, beraktam a hűtőbe a felesleget. A három alkotót belekenegettem, szórtam a rétesekbe, összecsavartam, aztán sütőbe vele. Ez is jó lett, de nem ártott rá egy kis plusz tejfölt tenni a sótartalom normalizálása végett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése