Kevés hagymával nem kezdünk, úgyhogy egyből négy fejet vágtam apróra. Közben elkezdtem és a továbbiakban is szorgosan töltögettem magamba a viceházmestereket. Húsos szalonna kellett volna, dehát nem volt. Na de ott volt a hűtőben tegnapról a felnyiszatolt sonkamaradvány... azzal húsosítottam meg a szalonnát. Jól kiolvasztottam a zsírjáról, a sonkákat is utánahajigáltam, hadd piruljon meg... Szólt a Beatles kilóezerrel... És megkezdődött a hagyma hosszadalmas párolása. azért olyan hosszadalmas, mert a disznónak eléggé inas lapockája volt, hát eltartott egy darabig amíg kiszabadítottam az ehető részeket és csíkokra vágtam.
Közben a fokhagymagerezdek is belevarázsolódtak valahogy az edénybe a hagymák közé, s mikor megpárolódott a mindenség, akkor még pont mielőtt megittam volna, beleborítottam inkább a fehérbort, belekanalaztam egy kevés paradicsomot, s felforrván a miskulancia befogadta a házisertés csíkokat. Az ottan párolódott, kapott sót, borsot, majorannát, babérlevelet, még borsot, kevés paprikát, meg egy kis borsot.Beraktam a CD lejátszóba az UniCum Laudéékat. Mindeközben nekiláttam a köretkészítésnek: még pont mielőtt tarhonyát csináltam volna, mégis inkább nokedlit csináltam. A krumpliimádóknak és a nokedliutálóknak meg egyszerű fűszeres burgonyát.
A husi közben megpárolódott, belereszeltem néhány savanyúuborkát. Szaggattam a nokedlikat serényen a szűrőtetejű lábosba, aztán tejszínt öntöttem a tokányba (mondjuk ki most már). Miközben a tokány sűrűsödött, próbáltam leszűrni a nokedlit, de helyette inkább beleborítottam az egészet a mosogatóba. Oda se neki, Niel Youngra kihalásztam őket, megterítettem és ta-dáááám. Bő két és fél óra alatt előállt az ebéd.Hát eléggé jó volt. Ja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése